Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
zel mutatja a negyedrész területet, amit művelésbe vesznek. A kezein kívül maradt % rész ugarnak marad. Határ nincs. Szánt a traktor reggeltől délig, ameddig elér, és délután vissza. Ha ősszel lefagy a gép, ottmarad. Ilyent is találtunk, de már csak a vázát, mert a többi alkatrészt már valakik leszerelték. A magyar gazdák csak csodálkoztak, ők örültek volna, ha ilyen földön gazdálkodhatnak. Az árokásásnál látták, hogy 1, sőt 2 méter vastag a humusz, a termőréteg a hazai esetleges arasznyival szemben. Megszökni lehetetlen a beszervezett lakosság miatt. Köteles mindenki azonnal jelenteni, ha egy idegent lát a környéken, és ha el akarja kerülni az internálást. Amint egy szökevény bemerészkedik egy faluba, a szélső házból már jelentik a milíciának. Biztos, hogy 10 percen belül már fogdában van. Befogadni valakit pedig egyenlő az öngyilkossággal. Egy szerencsétlen legényünk a legtávolabbi munkahelyről megszökött, két nap múlva hozta a rendőrség. Másnap újra lelépett, de egy távolabbi faluban észrevették. Felszólításra nem állt meg, sőt házról házra szaladt, menekült, s a kiküldött őrség egyik tagja lelőtte. Nem tudjuk, hová vitték. Börtön járt a szökési kísérletért is, vagy az őrséggel szembeni nem megfelelő magatartásért. Itt mindig az őrségnek van igaza, és a bűnös a börtönbunkert nem kerülheti el. Egy szál ruhában, köpeny és takaró nélkül ebben az egyszemélyes bunkerben tartózkodás, különösen télen, elviselhetetlen. A társak próbálnak lopva meleg ételt vagy italt juttatni, de ez rizikós kísérlet, mert könnyen mellé kerülhetnek. A megoldás: a parancsnokság előtt megrendezett felháborodás. - Nekünk ki kell vonulni, az ő normáját is teljesíteni kell, és az a gazember, aki bennünket szégyenbe hozott, most bent lopja a napot! Kérjük, zavarják pihenés helyett munkára, és hordja a fürdőbe egész nap a vizet meg a tűzrevalót! - Úgy is van - mondja a parancsnok -, azonnal zavarják munkára! Sikerült a megfagyástól megmenteni. A politikai rendőrség a saját tagjait sem kímélte. Nincs kivétel. Utazni csak 40 km-es körzetben, és csak külön írásos engedéllyel lehet. Egyik karácsony előtt Gubanov megsúgja, hogy egy kis iszogatásra elutazik a főtáborba a hasonló beosztásban lévő barátjához. Ha keresik a parancsnokságról, mindig mondjam azt, hogy éppen most ment el, de nem mondta, hova. Már újév is elmúlt, mikor előkerült. Mondtam, hogy nem sokszor keresték, és betartottam a kérését. Erre elmasírozott, mintha mi sem történt volna. Később mesélte, hogy útközben igazoltatták. Nem volt engedélye, és 40 km-en is túl volt, hát letartóztatták, és berakták útitársával együtt a rendőrségi fogdába. Ott fagyoskodtak néhány napig. Amikor egy öreg muzsik volt az őr, fűrészt és baltát kértek tőle, hogy fát vágjanak a kályhába. Arra 64
