Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
Az átneveléshez tartozott az is - az orosz nép szolidaritását kinyilvánítandó -, hogy őrök kísérete nélkül lemehetünk a városi moziba, ha megígérjük, hogy nem szökünk meg, és valaki vállalja a moziba menők közül, hogy tényleg vissza is térünk. Volt közöttünk egy állítólag a spanyol polgárháborúban részt vett állítólagos százados.76 Hangoztatta is lépten-nyomon, hogy ő szabadságharcos, és csak tévedés lehet, hogy idekerült. A holland vaj bádogdobozát ollóval feldarabolta. A bádog belső fele aranyszínű volt. Ebből vágott csíkokkal, sávokkal, csillagokkal feldíszítette a rajta lévő pilótasapkát és zubbonyt. Valóságos operett-tábornoki díszben feszített. Ő vállalta, hogy elkíséri a csapatot (kb. 10-12 vállalkozót). A mozi előtti tér padjain fiatal lányok nevetgéltek, és bámulták ezt az égből pottyant csillogó tábornokot. Persze hogy odament hozzájuk, és kézzel-lábbal mutogatva tette nekik a szépet. Pont szemben volt a rendőrség. Meg is jelent nyomban egy páros ellenőr. Igazoltatták a barátunkat, a nőket meg a rendőrségre vitték. A rendőrség kitakarítására ítélték őket, mert idegenekkel szóba álltak. Még a következő héten is a milícia ablakait tisztították a lányok. Egy alkalommal én vezettem egy társaságot. A mozi egy nagyobb terem volt lejtős betonpadlóval. Az ülőhelyek hosszú, támla nélküli padok. A legfelső sor a hátsó falnál, a vetítőnyílások alatt. Vetítés közben állandó közbekiáltások, hadonászó kezek, repülő sapkák a fénycsóvában és természetesen a vásznon. Vége az előadásnak, felgyullad a lámpa, kinyílnak az ajtók, a lábunk alatt a betonon lefolyt patakok... Ez is kultúra. Nem is volt többé senki kíváncsi a mozira. A dísztábornokunkat később el is vitték. Cserebere, csencselés A mindig éhes hadifogoly mindent elkövet, hogy egy kis kiegészítéshez jusson. Áruba bocsátja mindenét, még azt is, amit nem nélkülözhetne. így tűnik el a köpenyek, a takarók fele, aztán a másik fele, a bicska, az alpakka kanál stb.77 A lebonyolítás csak a vasútállomásra vagy a szövetkezeti műhelyekbe járó brigádok útján történhet, mert csak ők járnak el a piac mellett, vagy a kinti munkahelyek dolgozói között tudnak közvetíteni. Mire kitavaszodik, már a prémeknek is hűlt helye van. Egyszer fordult elő, hogy néhány asszony a tábor kapuja előtt tormalevélbe csomagolt vajat próbált árulni. Haza is vitték, hiszen kinek volt erre pénze? Egyszer panaszos asszonyok jelentek meg a tábor parancsnokánál, és követelték vissza a pénzüket, amiért a foglyoktól szappant vásároltak, ami va-62
