Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)

Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.

parancsnok is jött, aki minderről nem tudott semmit, sorakoztatta a lusta és a kiemelkedő brigádokat. Leszidta a szabotálókat, és példaként állította a premizáltakat, mert ugye lehet a normát még túl is teljesíteni. Ezek meghallgatása után elvonulás, és osztozkodás a prémiumon, amiben a kenyéren kívül még cukor és mahorka is volt. Gubanov is megkapta a részét, és sietett haza a szerzeménnyel.

Egyszer kértem, hogy szerezzen egy magyar-orosz szótárt, mert még nagyon sokára lesz használható az általam megkezdett és szerkesztet szótár. A politikai tiszt ezt összefonódásnak tekintette, és Gubanovot áthelyeztette. Helyette egy másik jött, valami okból egy hónap múlva őt is áthelyezték. Jött a harmadik. Szimpatikus fiatalember. Munka közben szóba elegyedik, kérdezi a foglalkozásomat. Örömmel mondja, hogy ő is tanító. Szeretne velem majd erről beszélgetni. Kéri, hogy tanítsuk egymást, ő engem oroszra, én őt magyarra. Csináljunk tanrendet, és mindennap 2 órától foglalkozzunk egymással. Azt hiszem, három napig tartott mindez, mert a politikai tiszt rájött az egyezségre, és azonnal áthelyeztette. Még csak el sem búcsúzhatott. Hazaindulásunk alkalmával találkoztam vele a gyűjtőtáborban. Itt tudtam meg, hogy sürgősen menesztették, ezért nem tudtuk folytatni a tanulást.

Előfordult többször, hogy az elkészült számadásunkat be kellett vinni a városban lévő gazdasági hivatalba. Ilyenkor egy őrt (volt hogy nőt) rendeltek mellém, aki kísért, hogy el ne szökjem. Amikor az 5 km-es úton látótávolságon kívül kerültünk, mellém szegődött, és beszélgettünk. Csodálkozott, hogy ismerem a szovjet földrajzot, még Moszkva lakóinak számát is tudtam. Aztán felőlünk érdeklődött. Amint elértük az első házakat, megkért, hogy menjek a kocsiúton, és ő a gyalogúton kísér. Visszafelé ugyanígy. A tábor közelében tisztes távolságban követett.

Egy alkalommal 17 év körüli legénykét kaptam kísérőnek. Ő bátrabb volt, végig mellettem kutyagolt. Egyszer a kolhozról vitatkoztunk.75 Állítása szerint nem jók a kolhozelnökök, mert nem védik meg a tagságot. Aratás után szétosztják a termést: ez az államé, ez a közös, ez pedig felosztásra kerül a tagság között, amit hazavihetnek. Karácsonykor újraosztanak abból, amit hazavittek, mert az államé és a közös már elfogyott. Tavasz felé újból felezik a házaknál még létező maradékot. - Miért panaszkodsz? Hiszen Sztálin azt mondja, hogy a tsz-elnököt a tagok maguk közül és maguk választják. Rám néz keményen. - Pfuj, Sztálin! - mondja, és meséli a felülről hozott, kötelezően megválasztandó elnököt. Kérdésemre adott válasza szerint azért haragszik Sztálinra, mert elvette nagyapjának földjét, állatait és felszerelését.

61

i