Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
kacsoknak is volt dolguk, amikor főzés közben felúsztak a vastag, szőrös hernyók, és le kellett szedni őket a kása tetejéről. A következő negyedévben marhakáposzta volt a sláger kiegészítő. Hatalmas, jó méter magas, kelkáposztaszerű leveles bokrok. Ezek a levelek kerültek a kása előtt a kondérba. Jött a tél, vitaminról most is gondoskodtak. Silózott zöldparadicsom és uborka lett a kosztjavító egy negyedévig. Azon a környéken nem érik meg pirosra a paradicsom. Összerakva uborkával és lesózva betontartályokban megsavanyodik. Még most is összeszorul a torkom, ahogy a napi kétszeri savanyúságra gondolok. Jött a tavasz, a negyedik negyedév. Hogy ne kelljen a birkákat télen őrizni és főként etetni, az ősz végén levágják őket. Miután október-novemberben már erősen fagy, hűtőház helyett betonmedencébe rakják a kettévágott birkákat. A medence minden fedél nélkül áll a szabadban. A berakott birkákat belepi a hó, és kész a hűtőtároló. A -40 fokos hidegek csonttá fagyasztanak mindent. Ebből kapja a lakosság a jegyre kiutalt húsadagot. Osztáskor csákánnyal kidarabolják a kívánt mennyiséget, és ezt mérik szét a népségnek, vagyis mérték akkor. Jött a tavasz, olvadni kezdett a hó, a jég, kiengedett a birkahús, és kezdett bűzleni, leválni a csontjáról. Ebből aztán megkaptuk az évi húsjárandóságunkat. Nem nagyon kellett főzni, levált a csontról főzés nélkül is. Szörnyű volt, csak befogott orral lehetett enni, hogy ne érezzük ezt a nem is szagot, hanem bűzt - és ez ment egy negyedévig mindennap! Aztán kezdődött minden elölről, negyedéves váltásban: csalán, marhakáposzta, silózott paradicsom és uborka, majd disztrófiás birka.60 Rendszeres volt a vita a napi kenyér osztásánál. Öt ember kapott egy tégla alakú bádogformában sült kenyeret. A feldarabolásnál mindenki jelen volt, és figyelte az adagokba rakást. Még a morzsákat is szét kellett osztani. Itt kezdődött a vita, ez kisebb, amaz nagyobb, ebből vegyetek le, ehhez tegyetek hozzá, ne ehhez, ne abból... Alig volt elégedett ember, amikor kézbe vette az adagját. Hogy részrehajlásnak látszata se legyen, az adagokat sorsolták. Egy valaki közülünk félreállt, hogy az adagokat ne lássa, aztán az osztó megkérdezte, kié legyen az az adag, amire rámutat, az illető bemondta, és így tovább, míg minden adag elkelt. A többi pedig az utolsó morzsáig figyelte a fogyó porciókat. Voltak brigádok, melyek különféle mérlegeket fabrikáltak, hogy az adagok egyenlők legyenek. Jutalmat ígértünk annak a táborlakónak, aki meg tudja mutatni vagy szerkeszteni a nálunk ismeretes bolti kéttányéros mérleget. Az ötezer emberből nem akadt egy sem. Szükség lett volna mérlegre, mert a 48
