Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
áldozatul az irtásnak. 10 méteres darabokban érkeztek, a vastagságukat át sem lehetett ölelni. Éjjel-nappal ment a fűrészelés, még télen is. Működésünk alatt úgy 3 négyzetkilométer erdőt termeltek ki. A tényleges szükséglet a két templom nagyságú épület boltozatának befedése lett volna. Itt Déva várának építése ismétlődött meg. Amit nappal termeltek, reggelre eltűnt a fűrésztelepről. Szerencsére a szélek maradtak, ezek a konyhánkra kerültek a főzéshez. Nagy volt az elkeseredés, amikor a váltáshoz új favágóbrigádot állítottak össze. Az elkeseredés oka, hogy az őrségünk legkegyetlenebb tagját küldték velük felügyelőnek. Berkes Endre zászlósunkat osztották be brigádvezetőnek. Nagyon kedélyes társnak ismertük, aki kellemetlen helyzetekből is humort tudott csiholni. Indulás előtt felsorakoztatta a brigádot, az odaérkező orosz felügyelő kezét felemelte, és széles mosoly - lyal így szólt hozzájuk: - Ide figyeljenek emberek! Ő lesz a felügyelőnk, tapsolják meg a marhát, hadd higgye, hogy kitört belőlünk a boldogság, amiért ő lesz a vezérünk. Későbbi találkozásunkkor elmesélte, hogy használt a bemutatás, mert az orosz igen megszelídült, és belátó lett velük a munkánál. Közeledett az ősz, ami itt már télnek is számíthat. Októberben már esett a hó. Tábort kell építeni A telet már nem lehetett volna kibírni a furnérlemez jurtákban. Külön építőbrigádot kellett összeállítani, amely kivonulás helyett a táboron belül építette a most már téli-nyári végleges szállásunkat. Egy hatalmas négy ágysoros és négy két ágysoros, félig a földbe süllyesztett bunkert építettünk. Ha jól emlékszem, olyan 30 m hosszúak voltak. Az építkezés jól haladt, hála a magyar szakembereknek, különösen egy Tisza menti faluból származó ácsnak. Én csak „öreg csatárnak” hívtam és tituláltam a kivitelezés során. Nagyon higgadt, értelmes, becsülni és szeretni való ember volt. Sokszor ámulatba ejtettük az oroszokat, amikor egy-egy feladatot meg kellett oldani. A kiásott bunkerek falát a fűrésztelepről behordott 5 cm vastag pallókkal béleltük a tetőgerincig. A tetőt is ezzel borítottuk, és a tetejére visszatöltöttük a kiásott földet. A tetőbe egy szellőző kürtő és egy háromszögletű tetőablak is beépítésre került. A szokásos beosztású fürdő is elkészült, teljesen fából. Benne a fertőtlenítő kemence és vízmelegítő üst. Persze kád helyett itt is bádoglavór, a fal mellett egy sor pad. A betegek számára is épült egy gyengélkedőszoba, illetve faház, emeletes ágyakkal, kb. 30 férőhellyel. 44
