Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)

Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.

No, és ha tábor, amelyben esetleg renitens emberek is vannak, akkor bün­tetőbunkerre is szükség van. Földbe süllyesztett bunker, két cellával. Nyá­ron, de főleg télen kibírhatatlan helyiségek. Egyik fő probléma a víz volt. Eddig fácánok húzta-tolta lajttal hordták valahonnan a város széléről. 5 km! És télen! Tehát kutat kell ásni! Keres­sük a hozzáértőket. Sokáig csend, míg végre jelentkezik két cigány, hogy vállalkoznak a kiásásra. A konyha közelében kijelölték a kút helyét: másfél méter átmérőjű kört, és megkezdődik a munka. Kútgyűrű, tégla nincs. Újra ácsmeste­rünk segít ki. Deszkából készített 2 m hosszúságú hengereket és henger­kereket a vödrök kiemeléséhez. Mintegy 15 m mélyre eregették, illetve csúsztatták a cigány legények a gyűrűket, mire vizet találtak. Szerencsé­re jó bővizű kút lett. Végül a tábor díszének létesítése: a latrina. Kétszobányi, kb. 3 m mély­ségű gödör. Hosszában a két oldalán 1-1 szál palló, mögötte fél méter magasságban végig egy rúd, aminek az a rendeltetése, hogy lekucorodás közben megvédje az ide kényszerültét, nehogy esetleg hanyatt esve be­leszédüljön. Szörnyű egy egészségügyi létesítmény, különösen esőben, nem is említve a havazást és a téli -40°C-ot is elérő hideget. Nem sokat segített a helyzeten, hogy idővel - oldalak nélkül - tető került fölé. Szél­től, hidegtől nem védett. Ide kívánkozik egy humoros esetünk. Az őrség parancsnoka (főhad­nagy) elrendelte, hogy a tábor területén a fürdő közelében számára külön budit építsünk, illetve létesítsünk. Nem tudtuk akkor még, hogy ő is a latrinához van szokva. A beosztott ácsok hozzáfogtak egy falusi árnyék­szék építéséhez. Egy óra múlva már jött, és neheztelt, hogy még nem kész. Másnapra elkészült üléssel, kátránypapír tetővel. Átadtuk, valamit mor­­gott, aztán bevonult. Később nagy és hangos szitkozódásra figyeltünk fel, a piszkos fasisztákat szidta. Odanézve humoros képet láttunk. A parancs­nok sapkás feje a kátránypapír fölött, és onnan árasztja ránk az átkokat. Miután guggoláshoz volt szokva, és itt nem a padlóban, hanem az ülésben volt a lyuk, felkucorodott a tetejére. Nem vette figyelembe, hogy nem a padlón van, és felegyenesedve keresztülszakította fejével a tetőt. Hiába, a kultúrát nekünk is még tanulni kellett! Az őrség szolgálatát könnyítette a tábor négy sarkára állított őrtorony és a kapu melletti őrbódé. Rajtunk kívül ugyanis majdnem ugyanannyi orosz internált volt a területen, mint mi. Őket is dolgoztatták, de nem velünk együtt. Szintén földbe vájt bunkerben laktak, de sokkal hevenyé-45

Next

/
Thumbnails
Contents