Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)

Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.

Kirszanov, 7338./11. sz. hadifogolytábor49

Az állomáson a sínek között sorakozó. Az állomás katonai parancsnoka, egy kapitány fogadja a társaságot, és átad bennünket a tábor parancsnokának és őreinek. A politikai rendőrség (NKVD) felügyelet alá kerülünk.50 Közölték, hogy a bevonulás előtt a bányába megyünk.51 Szörnyű állapot, hogy sem magyar, sem német használható tolmács nincs, csak gagyogunk. Kiderül, hogy a bánya fürdőt jelent fertőtlenítéssel összekötve. El is vezetnek a Vorona (egy kis folyócska) melletti fürdőbe. A szokásos beosztás: egy szobácska a vetkőző, mellette fűthető fertőtlenítő, utána egy ki folyosócskán át a másik szoba, az öltöző.

A vetkőzőben egy sor pad, mindenki kap egy-egy rozsdás bádogból kontárok által összeeszkábált tálat (lavórt). Ebbe kaptunk kb. 1 Vi liter vizet azzal, hogy tessék megfürödni! Mellé mintegy másfél mokkacukor nagyságú szappant. Tessék fürödni! - adják az utasítást. Nézünk, mint a birkák, hogy lehet ebben fürödni? Aztán a „bányász” integet, hogy szappanozzuk az arcunkat. Természetesen ekkor a ruhánk már a kemencében volt. - Kupatysza, kupatysza!52- bíztat a barátunk és tanítónk. Látván, hogy értetlenek vagyunk, kiveszi előlünk a lavórt, és a fejünkre önti a vizet. Igen boldog volt, hogy ezt a kultúrálatlan népet megtanította fürödni.

Ráment a nap, míg ezen a tortúrán átesett a nép. Ismét ötösével sorakozó, és indulás a poros úton. Hosszú a sor. Most ismerjük meg a fácánok sokaságát. Kétezer magyar és háromezer német katona. Felérünk egy platóra, hatalmas síkság, sehol a láthatárig egy fa vagy bokor, csak az ősszel elszáradt fű, növényzet kórója.

Jó órai kutyagolás, vánszorgás után a távolban feltűnik egy területet körülfogó oszlopok sora. Közel érve látjuk, hogy az oszlopokon körbe-körbe szögesdrótok, ezzel bekerítve kétsorosán a területet. Egyik oldalon ugyanígy összetákolt kettős kapu. Ezen keresztül betessékelik a népet. Megérkeztünk rendeltetési helyünkre, ez a tábor.

A kerítésen belül letarolva a terület, sehol egy fűszál. Fedél sehol, semmi, csak a magas ég. Ismerősökkel összefogva csoportokban leroskad a nép, és bámulja a reménytelenséget.

Éjjel elered az eső, és csak ázunk, csak ázunk. Reggel valami kenyérfélét osztanak. Ez így megy napról napra. Két napig esik az eső, egy napig felhőátvonulás, és azután kezdődik elölről minden: 2+1 nap. A föld felázott, bokáig ér a sár, most már a mozgás is reménytelen. Az esőtől átázva a takaró meg a köpeny. Kemény és nehéz. Leülni vagy éppen lefeküdni lehetetlen.

41