Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)

Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.

Szent János Kórházban18 - lerendelték az egész személyzetet a kapubejárat alá igazoltatás céljából. Az egész társaságot közénk sorolták úgy, ahogy a kórteremből, műtőből lejöttek: fehér vászonköpenyben, vászonnadrágban, cipőben. Köztük orvosok, ápolónők, apácák, aligha télre való öltözetben. Valamennyien kalap, sapka, fejfedő nélkül, és egész nap megállás nélkül esett a havas eső, az utak vastagon sárosak.

A besötétedés valahol egy gazdaság környékén ért. Szállásnak egy ökörhizlaló istállót szemeltek ki. Itt tető ugyan került a fejünk fölé, de az aljzat mélyen süppedő trágyás sár. Leülésről, lefekvésről szó sem lehetett. Étel, ital egész nap semmi.

Másnap indult a menet tovább. Utólag sem tudom kinyomozni az útvonalat. Az emlékekből csak annyi maradt, hogy ismeretlen kis falukon megyünk keresztül. Érdekes, hogy a falvak népe valahogyan értesülhetett a közelgő menetről, és kosarakkal az út szélén állva várták a menetet, hogy némi ételt adhassanak át. Az első falunál még eltűrték, a következő falvaknál már a menet élén haladó orosz vagy kozák előrelovagolt, és az utakról visszakergette az adakozókat a házakba. Szerencsére estefelé egy kocsi kenyeret kerítettek, ezt dobálták szét a sorok között. Itt-ott jutott az éhezőknek. Ital sehol, és egész nap esik a havas eső. Közadakozás a vászonban fagyoskodó kórházi foglyoknak. Az ápolónők és apácák lábát feltörte a részükre adott katonabakancs. Most már őket is, beléjük karolva, támogatni kellett a menetben, mert a kozák vezérek parancsa szerint lelövik, aki útközben lemarad.

A következő éjjel valahol egy padlás. Néma elnyúlás, a nők nyelik a könynyeiket, de sehol egy hang. Megtestesült letargia.

Hajnalban indulás. Elterjedt a híre, hogy állítólag Bajára megyünk. Nekünk ez jó, legalább fegyveres kíséret mellett biztosan hazaérkezünk! Az eső tovább esik. A kozák elől megint visszaparancsolja az adakozó asszonyokat. A sorokból kikiabáljuk, hogy hozzák vissza, és tegyék az út szélére. Most az oldalt biztosító őrökkel kezdődik a közelharc, meg a levegőbe lövöldözés. Hiába az útra kirakott elemózsia, az éhezők a lövöldöző suhancok miatt nem juthatnak hozzá. így étien jutunk egy faluba későn este, sötétben. Beterelés során egy állatorvos lakásába kerülünk. Minden helyiség üres, csak némi bútor árválkodik, amit már elfoglalt a korábban beszorított sokaság. Annyira nincs hely, hogy néhányan letépik a szekrények ajtaját, azokat kétkét szekrény között a tetejükre teszik, és ide felmászva teremtenek legalább leülésre helyet, mint a dróton a fecskék. Bolyongás közben a disznóólba kerülök, ahol egy sarokban száraz homokon gubbasztva érem meg a reggelt.

31