Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
hát ide figyelj! - és a zsebéből elővett egy orosz hadi újságot. - Ezt hallgasd meg, milyen parancsot adott ki Sztálin generalisszimusz! - és olvasta a szöveget, amely minden szovjet harcoshoz szólt, mely szerint magyar katonákat nem szabad fogságba ejteni. - Itt van, ni, olvasd! Újabb ölelgetés, hogy milyen szerencsénk van, részünkre „kaput vojna”, vége a háborúnak. Az elfogott magyar katonákat írással el kell bocsátani. Hanem az írást már nem Bicskén adják, hanem Tök faluban,16 mert ott van a parancsnokság. Részünkről tanácstalanság: megint vissza, mert a falu néhány kilométerre van Szentendrétől, ahonnan elindultunk. - Ne búsuljatok! - újabb hátveregetés. - Kapaszkodjatok fel a tankokra, elviszünk benneteket. Davaj, fel a három kocsira! A zászlós a torony tetejére, én elől az ágyúcsövet nyergeltem meg, mint egy lovat. Remek látvány lehetett az ágyúcsövet folyamőri díszben, tányérsapkával megnyergelő dicsőségesen szabaduló hadifogoly. Nem tudom a sebességet, de rohantunk, mint az őrültek. Nem volt előttünk akadály, a tankelhárító árkokat ezzel a sebességgel csak úgy átrepültük! Ha leesett valaki, a tank megállt, megvárta, amíg visszakapaszkodott, és rohantunk tovább. Volt, amikor szembe masírozó szovjet katonákkal találkoztunk. Már sötétedett, amikor egy, az út szélén menetelő orosz bakát elgázoltunk. Figyelmeztettem a zászlóst, hogy lassabban, mert elgázoltunk egy katonát. - Nem baj - felelte -, van elég! Hát tényleg, van és volt elég... Sötét volt, amikor Tökre beértünk. Azonnal elszállásoltak bennünket az utca melletti házakba. Sarokban ülve, gubbasztva töltöttük az éjjelt. Valahogyan terjedni kezdett a hír, hogy minden házban vannak foglyok, és több ezren lehetnek. A nagy téli menetelés Alig virradt, amikor „po pijaty, po pijaty” kiáltásokkal kiverték a foglyokat. „Po pijaty!”, azaz ötösével sorakoztattak a kocsiút közepén. Szabadulólevél helyett sorakozó. Hosszú sor, kétoldalt gitáros ifjoncok. Lehettünk vagy háromezren. Legszomorúbb, hogy indulás előtt közénk sorakoztatták a bányából feljött bányászokat, úgy szénporosan, bányászlámpával.17 Nem volt pardon, vita és reklamálás dacára valamennyit a gitárokkal bekényszerítették az ötös sorokba. Elindult a menet, az országúton hosszú, kígyózó sor, kétoldalt géppisztolyos kíséret. Valahol úgy délután 4-5 óra között megállították a menetet, mert a kíséret állítólag igazoltatást végez. Egy kórházban - állítólag az Új 30
