Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
méreteihez volt szabva. Bátorságot vettem magamnak, és odaálltam az őrmester elé, és kértem, hogy adasson nekem a nagyságomhoz megfelelő egyenruhát. Akkor azonban kitört a gyalázat, illetve a felháborodás Sárkány őrmester úrból.- Hát kinek pofáztam én az elébb egy óráig, ha még azt sem tudja, hogy maga csak alázatos tisztelettel kérhet tőlem valamit? És mit gondol maga önkéntes, mi vagyok én, a maga szárazdadája, aki át fogja magát pelenkázni? Azért mert maga olyan kicsire sikerült, tegyen panaszt az édes papájánál, de ne nálam, maga ezred szégyene, maga... Ezután még jött néhány jelző, és én elmélázhattam azon, hogy mily szép is a mi édes anyanyelvűnk, és mily bőséges szókinccsel rendelkezik az olyan torzszülöttek jellemzésére, amilyen én vagyok. A gyönyörűségtől egész elbűvölten álltam Sárkány őrmester űr előtt, míg az újból rám nem ordított:- Hát nem ért maga magyarul? Meddig áll még itt előttem, mint egy rakás szerencsétlenség... Lelépni!! Hát ezt megértettem, beálltam a soromba, és akkor egy újabb szónoklatot kellett végighallgatnom arról, hogy holnap reggel 7 órakor mindenki a kaszárnyában legyen, és az uniformisunk úgy álljon rajtunk, mintha ránk öntötték volna, és ragyogjon a tisztaságtól, mert ő maga fog bennünket végigvizitálni, és akinek az egyenruháján egy foltcseppet talál, vagy aki úgy néz ki, mint egyes önkéntesek - s közben a szeme vészesen tekintgetett felém -, annak jobb lett volna meg sem születnie. Meg vagyok értve?! Sorainkból felzúgott a válasz:- Igenis őrmester úr!- Nahát - felelte. Akkor oszolj! így kezdődött katonai pályafutásom. Civil ruhámat összecsomagoltam, és mert önkéntes nem mutatkozhatott ily batyuval az utcán, no de, mert egyenruhámra sem voltam túl büszke, szereztem egy konflist, és így hajtattam haza Etel nénémhez, aki mikor meglátott, nagy nevetésben tört ki:- Édi, az Istenért, hogy nézel ki? Én aztán elmagyaráztam neki, hogy ezt az uniformist másnap reggelig át kell szabni, és rendbe kell hozni, ha nem akarja, hogy mindjárt katonai pályám elején megismerkedjem az egyes zárkával. A jó teremtés erre abbahagyta a nevetést, és felvitt egy, a házban lakó barátnőjéhez, aki szabónő volt, és megkérte, hogy tegyen félre minden más munkát, és alakítsa át az én méretemre az egyenruhámat. Az kezdetben tiltakozott, hogy ő csak női ruhákhoz ért, de Etel néném nem hagyta magát meggyőzni, végül is elvállalta a munkát. Mértéket vett rólam, és azt mondotta, hogy este 7 óra tájban jöjjek fel újra, felpróbálni az uniformisomat. A sapkám átalakítását Etel vállalta magára, és rövid félóra múlva sikerült is elérnie, hogyha pár újságlapot hajtottam össze és tettem a bélésébe, akkor már nem csúszott le egészen az orromig, vagyis nagyjából megfelelt a követelményeknek. Este a ruhapróba is hasonló eredménnyel járt, a szabónő levágott vagy tizen-97
