Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
bevonulásom ideje, az Igazságügyi Palota részére készült domborműveket nagyjából már befejeztem.129 Ő mindamellett kért, hogyha a katonai kiképzésem alatt vagy után tudok magamnak szabadidőt teremteni, nézzek be hozzá; mindig akad nála számomra munka. Egyben megismételte azt is, hogyha a magam számára szeretnék valamit csinálni, akkor is szívesen lát, forduljak hozzá nyugodtan. Ily körülmények között teljes egyetértésben váltunk el egymástól, s én felkészültem önkéntesi évem leszolgálására. Bevonulásomra az 1-es honvéd gyalogezredhez 1895. október 1-jén került sor.130 Korán reggel kellett a Fegyvergyár utcai laktanyában jelentkeznünk.131 Voltunk ott vagy másfélszázan önkéntesek. Egy Sárkány nevű őrmester fogadott bennünket, aki mindenáron igazolni akarta, hogy rászolgált a nevére. Miután vagy másfél óráig hagyott bennünket az udvaron ácsorogni, nagyság szerinti sorakozót rendelt el, ami nem ment nagy ordítozás és cifrábbnál cifrább nevek osztogatása nélkül. Aztán egy épületes beszédben kioktatott bennünket az önkéntesek jogai és kötelességei felől. Jogunk volt büszkének lenni arra, hogy hazánkat és királyunkat szolgálhatjuk, kötelességünk, hogy minden felettesünknek parancsát haladék és gondolkodás nélkül teljesítsük. Minden legkisebb vétségért kaszárnyafogságot vagy egyes zárkát helyezett kilátásba, melyben miatta „megfeketedhetünk”. Ez a szép szónoklat eltartott egy jó félórát, majd szakaszokba lettünk osztva, és elmentünk átvenni a katonai felszerelésünket. Ez volt még csak a mulatság! Az őrmester és négy altiszt sorba kiosztottak mindnyájunknak két-két pár durva molinóból készült „komisz” fehérneműt, piros zsinóros nadrágot és zubbonyt, bakancsot, katonaköpenyt, sapkát, borjút, sajkát, evőeszközt, szóval mindent, amire egy katonának szüksége van.132 Ma sem tudok rájönni, hogyan csinálták, hogy magamfajta kis növésű önkénteseknek kivétel nélkül túl nagy, a magas növésűeknek pedig kicsiny, vagy szűk bakancsot és egyenruhát adtak. Persze nagy csereberélés indult meg egymás között, hogy a holminkat félig-meddig a méretünknek megfelelő darabokra tudjuk kicserélni. Én mindenből túl nagy méretű ruhadarabokat kaptam, de a sapkám és az egyenruhám helyett sehogy sem sikerült nekem megfelelő méretűeket szereznem. Közben a „civil” ruháinkat levetettük, és az őrmester váratlanul újra sorakozót rendelt el. Én szerencsétlenül álltam ott egyenruhámban, melynek nadrágja oly hosszú volt, hogy állandóan rátapostam, a zubbonya pedig a térdemig ért, nem is beszélve a sapkámról, mely valószínűleg egy vízfejű ember 129 Igazságügyi Palota: Hauszmann Alajos tervei alapján 1893-96-ban épült. A homlokzaton Sennyei Károly, Fadrusz János, Zala György, Róna József és Donáth Gyula díszítőszobrai láthatók. A főhomlokzat kapuja feletti timpanonba Zala György készített három kompozíciót: Bírósági tárgyalás, Törvényhozás, Törvénytanítás. Ma a Néprajzi Múzeum épülete. (Budapest, Kossuth tér) 130 A M. Kir. Szabadkai 6. Honvéd Kiegészítő Parancsnokság levele „Teltsch Ede egyévi önkéntesnek”, melyben a budapesti I. honvéd gyalogezredhez osztották be, 1895. október 1-jén kellett jelentkeznie. (Türr István Múzeum, ltsz.: 58.401.9.38.1.) 131 A régi Fegyvergyár utca: ma V. kér. Szentistván körút. 132 Molinó: nyers pamutszövet (nyersvászon). - Komisz: katonaság részére nagy mennyiségben és durva minőségben előállított termék (pl. ruha). - Borjú: szőrös borjúbőrből készült vállra csatolható katonai hátitáska. 96
