Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Én is megkérdeztem tőle, hogy mivel tartozom neki a heti lakásért és ellátásért, mert tudtam, hogy őket se nagyon veti fel a jómód. Etel néném eleinte nem akart tőlem pénzt elfogadni, de aztán mégis ráerőszakoltam pár forintot, és megállapodtam vele, hogy bevonulásomig nála fogok lakni, az ottani étkezésről azonban lemondottam, mert nem akartam lekötni magamat, és azt gondoltam, hogy hasznomra lesz, ha a közeli Vampetics vendéglőbe járok ebédelni, ahol összejöhetek és megismerkedhetem több magyar művésszel, akik szintén ebben a városligeti vendéglőben étkeztek.128 Vampetics vendéglője, a későbbi Gundel, már akkor híres volt jó konyhájáról, és kedvenc találkozóhelye volt a művészeknek, akik egy részének az Epreskert környékén volt a műterme. A Vampeticsnél ismerkedtem meg az idősebb szobrászokkal, Donáthtal, Tóth Istvánnal, Róna Józseffel, Ligeti Miklóssal és másokkal, akik elég szívesen fogadtak maguk közé. Kezdetben Donáthtal voltam legjobb viszonyban, aki nagy tréfacsináló és Háry János volt, és egész életében nem tanult meg rendesen magyarul, hanem valami szörnyű német-magyar keverék nyelven beszélt. Érdeklődött, hogy mit dolgozom, mit fizet Zala, és mikor elmondtam neki, hogy milyen rendesen viselkedett velem szemben, azt mondotta, hogy szamár vagyok: pár tízessel ki hagyom magam fizetni, Zala pedig ezreket, sőt tízezreket kap a munkáért, amit én csinálok meg. Én pénzdolgokban eléggé naiv voltam, és nem tudtam megítélni, hogy menynyiben van igaza, de mindenesetre úgy döntöttem, hogy katonai bevonulásomig Zalánál maradok, azután majd meglátjuk. Az első hónapi jövedelmemből visszafizettem Marczali professzor kölcsönét, aki nagyon kedvesen fogadott, mikor felkerestem, és váltig erősködött, hogy semmi sürgőssége nincs a pénz megfizetésének, de én azt feleltem, hogy így eléggé le vagyok kötelezve neki, és becsületbeli kötelességemnek tartom, hogy legalább a pénztartozásomat lerójam. Látva ehhez való ragaszkodásomat, végül is elfogadta a pénzt. Egyébként örült, hogy Zalánál dolgozom, mert - véleménye szerint - így juthatok el leggyorsabban az önállóságomhoz. A dolgok rendben is mentek a műteremben, Zala szemlátomást meg volt elégedve a munkámmal, és én is éltem az engedélyével, és szabadidőmben magamnak kezdtem dolgozni. Mivel nem akartam keresetemből modellre is költeni, megmintáztam Etel nénémet, majd óránként pár krajcár ígéretével megnyertem modellnek a házfelügyelőnk kisfiát, és őróla is készítettem egy kis agyagszobrot, melyet aztán gipszbe is önttettem. Zala ezeket a munkáimat is figyelemmel kísérte, meglepte, hogy mily könnyen és gyorsan dolgozom, és hogy portréimban mily nagy a hasonlatosság, és azok mennyire híven mutatják a mintázott személyek karakterét. Szóval Zalánál való munkásságom igen kielégítően alakult, s mire elérkezett 128 Vampetics vendéglő: Wampetics Ferenc 1894-ben nyitotta meg a főváros kedvelt vendéglőjét a Városligetben. (Akkor eddig közlekedett az omnibusz.) A népszerű vendéglőt 1910-től Gundel Károly és fia vette át. 95
