Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
- Egyelőre Annenheimbe tartok professzor úr — feleltem most már magyarul, onnan aztán tovább Budapestre.- Hát akkor egy az utunk - szólt élénken Marczali. - Én most Annenheimben pihenek, és igazán örülök, hogy egy magyar művésszel találkoztam itt össze, csak azt röstellem, hogy nem ismertem fel önben azonnal a honfitársat. De ugye művészember? Igenlő válaszomra ő tovább folytatta a társalgást. - No legalább ebben nem tévedtem! És most kérem, mondjon el magáról mindent, mindenek előtt, hogy került Velencéből ide? Elmondottam neki őszintén, hogy nem volt elég pénzem a hazautazáshoz, és így takarékossági okokból gyalog - és ha felvettek egy kocsira, hát azon -, legutóbb pedig egy tehervonat mozdonyán tettem meg az utat Velencétől idáig. Nagyot nevetett az elbeszélésemen, és azt mondta, hogy hiába, csak húszévesnek érdemes lenni, akkor képes csak az ember ilyen lelkesedésre és ilyen butaságokra. Én is nevettem, és megkérdeztem, honnan tudta, hogy művész vagyok?- Ó, azt igazán könnyű volt észrevenni! - felelte. Csak látni kellett a maga ragyogó arcát, ahogy egy-egy kéz, vagy a Colleoni nézésébe elmerült, rögtön mérget mertem volna rá venni, hogy művészember. Csak azt nem tudtam megállapítani, hogy festő vagy szobrász?- Szobrász vagyok - feleltem. Most végeztem a bécsi akadémiát. Kocsink közben úgy látszik, célhoz ért, a kocsis megállította a lovakat egy szerény, de csinos villa előtt.- Hát itt vagyunk - mondotta új ismerősöm, és kezdett leszállni. Én is leléptem a kocsiról, leemeltem kis kofferomat, és el akartam köszönni.- Végtelenül köszönöm a szívességét tanár úr, és nagyon boldog vagyok, hogy megismerkedhettem önnel.- Hohó, nem szabadul tőlem ily könnyen! - mondotta. Vagy valami sürgős dolga van? - kérdezte. Bevallottam neki, hogy semmi sürgős dolgom nincs, csak nem szeretnék neki továbbra is alkalmatlankodni. - Alkalmatlankodni? - kérdezte. Szó sincs róla!- Hans, nehmen Sie den Koffer vom Herrn und bringen Sie ihn in die Villa - szólt a kocsishoz.124 És most bemegyünk a villába, és nem engedem el magát kéthárom napig, vagy addig, amíg rám nem un. Azzal belém karolt, és vezetett befelé, útközben elmondotta, hogy a villát a nyárra bérelte, mert az itteni nyugalomban kívánja befejezni egy tudományos munkáját. Velencébe egy heti pihenőre ment le, és a napokban tért vissza Annenheimbe a munkájához, de nagyon örülne, ha pár napig a vendége lennék, mert este, mikor nem dolgozik, nagyon jólesik elbeszélgetnie valakivel. - Hát most megfogtam magát, és néhány napig nem is eresztem el. Henrik fő kutatási területe a 18-19. századi magyar gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet volt. A művész és tudós barátsága a találkozás után életük végéig tartott. 124 János, fogja az úr kofferét, és vigye a villába! 89 i I
