Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
meglehettem volna élelem nélkül, mikor az asszony egy nagy kerek sajtot hozott be az asztalra. Ezt is meg kellett kóstolnom. Én egész életemben nagy barátja voltam a különféle sajtoknak, de el kellett ismernem, hogy ilyen jót még nem ettem. Luigi büszkén mondotta: - Ezt csak az én Máriám tudja így készíteni. Mit tehettem volna, ebből is ennem kellett, míg úgy nem éreztem, hogy már igazán nem megy tovább. Vacsora közben is persze innom kellett a vörös chiantiból, vacsora után pedig beszélgetni kezdtünk, már amennyire ez szerény olasz tudományomból tellett. Mikor megértették, hogy úton vagyok hazafelé Magyarországra, és mert nincs elég pénzem a vonatjegy megváltásához, legalább az osztrák határig gyalog akarom megtenni az utat, az asszony mondott valamit a férjének, amit megint csak nem értettem meg. Luigi bólintott, felállt az asztaltól, és néhány percre eltávozott. Egy 40-45 éves férfivel tért vissza, mint kiderült, az asszony nagybátyja volt. Először megmutatták neki a rajzomat, az - úgy látszik - a derék taliánnak is megnyerte tetszését, mert bravo, bravo - kiáltásokkal akkorákat ütött a vállamra, hogy majdnem földre rogytam. De rövidesen megbékéltem vele is, mert kiderült, hogy mozdonyvezető, és másnap hajnalban indul egy tehervonattal Trevisón, Udinén keresztül Pontebbáig, az osztrák határig, s ha hajlandó vagyok hajnal 4-kor felkelni, felvesz a mozdonyára. Ez olyan váratlan szerencse volt számomra, hogy nem habozhattam: boldogan elfogadtam a nagyszerű ajánlatot. Madonnám és férje a megállapodás örömére újra buzgón kínálgatni kezdték a finom sajtot és vörösbort, de én csak egy pohárral koccintottam még mozdonyvezető patrónusommal, de többet sem enni, sem inni nem tudtam. A nagybácsi azonban nem sokat teketóriázott, nagyokat kanyarított az eléje tett sajtból, és minden falatra lehörpintett egy pohár bort. De ő sem maradt soká, mert másnap korán kellett kelnie, jó fél óra után felállt, elköszönt házigazdáimtól, nekem is megropogtatta a kezemet, és hazament. Háziasszonyom a konyha széles falócáján sok párnával, dunnával puha ágyat vetett számomra, házigazdám biztosított, hogy idejében fel fog kelteni, és átvisz a mozdonyvezetőhöz, s ezzel mindnyájan nyugovóra tértünk. Jól aludtam, és bizony Luiginak kétszer is meg kellett ráznia, míg felébredtem. De aztán gyorsan öltözködtem, Mária még egy csésze jó forró kávét itatott meg velem, és rövid búcsú után elindultunk. Luigi most sem engedte, hogy én vigyem a kofferemet, átvezetett a mozdonyvezetőhöz, ki már indulásra készen várt. Ott felszálltunk a mozdonyra. Luigi a kofferomon kívül még egy kisebb csomagot nyomott a kezembe, és köszönetemet be sem várva: - Bon viaggio e arrivederci! - kiáltással eltűnt.120 A kis csomagot kibontva abban egy egész kerek sajtot és friss, puha kenyeret, 120 Bon viaggio e arrivederci!: Jó utat, és viszontlátásra! 86
