Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
rögzítettem a színes krétát, mikor megjelent Madonnám ura, egy 25-28 év körüli, jóképű legény. - Santa Madonna! - kiáltott fel. - Eccola mia moglie!116 Mondottam, csaknem minden olasz született művész, vagy legalábbis műértő. Új ismerősöm odavolt a boldogságtól és a gyönyörűségtől. Az asszony is felkelt ültéből, megnézte a képet, mosolygott, és úgy mondotta: - Molto bella!117 A férfi, mikor megtudta, hogy magyar vagyok, és csak átutazom Páduán, ragaszkodott hozzá, hogy menjek el hozzájuk vacsorára, mikor pedig megtudta, hogy még nincs szállásom, mindjárt kijelentette, hogy akkor náluk is alszom. Fölösleges mondanom, hogy engem nem nagyon kellett erőltetni. A kis vendégfogadó, ahol kofferomat hagytam, amúgy sem nézett ki csábítóan, no meg a szállásért fizetnem is kellett volna. Boldogan fogadtam hát el a kettős meghívást, és - bár némi nehézségek árán - megmagyaráztam, hogy a poggyászomat akkor el kell hozni a vendégfogadóból. Mecénásom erre feleségéhez fordult, és annak kezdett valamit magyarázni, de oly gyorsan járt a nyelve, hogy egy szavát sem értettem. Aztán hozzám fordult, és andiamo! kiáltással elindult velem a vendéglőhöz.118 Közben az én rajzomat ki nem adta a kezéből, hanem időről időre újra megnézte, és mindig újra felkiáltott: - E magnifico - magnifico!119 Munkámnak még soha ilyen sikere nem volt, de ritkán is kaptam egy munkámért olyan honoráriumot, mint ezúttal. Először az én vendégfogadómban kellett vele meginnom néhány pohár vörösbort, közben Luigi - így hívták az én olaszom - boldog-boldogtalannak megmutatta a rajzomat, de a kezéből világért ki nem adta. Mikor már nem voltam hajlandó az ő kedvéért sem többet inni, fizetett, felkapta a kofferemet, és minden tiltakozásom ellenére ő vitte 4-5 utcán keresztül a házukig. A ház, melyben laktak, lehetett vagy 200 éves, és látszott rajta, hogy valaha szebb napokat látott. Hullott a vakolata, néhány utcára néző ablaka be volt falazva, de a kis lakás, hová Luigi bevezetett, ragyogott a tisztaságtól. Az asztal meg volt terítve, a konyhából jó illatok szálltak, és Madonnám hamarosan behozta a gőzölgő paradicsomos makarónis tálat, melynek teteje vastagon sajttal volt befödve. A kisgyerek a szomszéd szobában aludt, s mi hárman nekiültünk a vacsorának, de Luigi rajzomat előbb biztonságba helyezte, miközben talán némi szentségtörést is követett el, mert egy páduai Szent Antal-képet vett ki a rámájából, és annak helyére tette felesége és bambinója képét. A makaróni felséges volt, utána azonban az asszony valamiféle olajban sült kis halakat tálalt az asztalra, melyeket még nem ismertem. Luigi és az asszony is szorgalmasan kínáltak, és én becsülettel nekiláttam a finom ételnek. Már annyit ettem, hogy - így számítottam magamban - már akár két napig is 116 Santa Madonna! Eccola mia moglie!: Szűz Mária! Ez a feleségem! 117 Molto bella!: Nagyon szép! 118 Andiamo!: Indulás! (Induljunk!) 119 E magnifico!: Ez nagyszerű! 85 i i
