Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Kiszálltam a kis hajóból, és megindultam a Piazza felé. Először a Doge-palota oszlopfejei állítottak meg. Minden oszlopfőnek más kiképzése volt, és mindenikben mennyi művészet! Aztán a San Marco-templom szinte barbár bizánci pompája és a Márkus tér, a világ legszebb bálterme! De nem akarom Velencét, főleg egy naiv, 23 éves fiatalember szemével fölfedezni és azt leírni, csak jóval később tanultam meg igazán látni és helyesen értékelni a műtárgyakat. Akkor még minden új és meglepő volt számomra. Azért hát nem is az ott látottakról, mint inkább azokról a benyomásokról fogok beszámolni, amit számomra első velencei utam jelentett. Először a lakáskérdést kellett megoldanom. Szerencsém volt. A Márkus-templom mozaikjait bámulva megszólított rossz olaszsággal egy körülbelül velem egykorú fiatalember. Már nem emlékszem, mit kérdezett. Én még rosszabb olaszsággal próbáltam neki válaszolni. Erre ő németre fordította a szót, s így mindjárt jól megértettük egymást. Kiderült, hogy ő Münchenben végzett festőnövendék, és szintén először van Itáliában. A nevére már nem emlékszem, de azzal később sem találkoztam az ismert német piktorok sorában. Úgy látszik, egyike volt a félrecsúszott tehetségeknek. Akkor azonban nagyon összebarátkoztunk, és mikor megmondtam neki, hogy most érkeztem, és még nincs lakásom, mindjárt elvezetett a saját szállására egy kis albergóba, és ajánlotta, hogy szálljak meg én is ottan.108 A vendégfogadó elég olcsó volt, és a viszonyokhoz képest nem is túl piszkos, tehát számomra pompásan megfelelt. Sajnos új barátom csak két napig maradt még Velencében, azután indult tovább Firenzébe, és én megint egyedül maradtam. Kétnapi együttlétünk alatt öszszevissza jártuk a várost; ő búcsúzott Velencétől, én ismerkedtem vele. Elutazása után aztán hozzáfogtam az alaposabb körültekintésbe, és a látottakban való elmélyedésbe. Bécsi író barátaimtól, főleg Schnitzlertől és Hofmannsthaltól annyit hallottam Velencéről, hogy a fontosabb látnivalókat névleg ismertem, illetve tudtam róluk annyit, amennyit hallomásból megtudni lehet. Bejártam a Doge-palota termeit, megbámultam Veronese és Tintoretto freskóit, a Szent Márk-templom márványtól és aranytól csillogó belsejét és utolérhetetlen mozaikjait, és napokat töltöttem az Accademia di Belle Arti termeiben, csodálva Bellini madonnáit, Tiziano, Tintoretto, Mantegna, Veronese képeit. Azután jöttek a többi templomok; a Frari, a S. Maria Formosa, Palma il Vecchio gyönyörű Szent Barbara-képével, a S. Giovanni e Paolo és előtte Colleoni lovas szobra, Verrocchio műve. Igen, ez az igazi szobrászat, ez a művészet - mondottam magamnak, miközben izzó szemekkel és a lelkesedéstől kipirult arccal körüljártam, hogy minden oldalról jobban szemügyre vehessem. Azt hiszem, két-három órát is eltölthettem e szobor tanulmányozásával, mert közben több nagy csoport bement a Giovanni e Paolo-templomba, és ki is jött on-108 Albergo: fogadó, olcsóbb szálló. 81
