Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
nan a templom megtekintése után, és én még mindig csak ott álltam lenyűgözve e hatalmas alkotás előtt. Elhatároztam, hogy lerajzolom a szobrot. Még Bécsben - mikor még gazdag voltam, és nem küldöttem haza Berta húgomnak az olaszországi útra gyűjtött pénzemet - beszereztem vázlatfüzetet, színes irónokat, rajzszenet, miegymást; másnap e szerszámokkal felszerelve ott voltam megint Verrocchio műve előtt, és megpróbáltam visszaadni annak a szobornak szinte utolérhetetlen analizálásait. Ahogy ló és lovas ezen a művön összeforrtak, az az erő és könnyed fölény, amivel a híres condottiere lova zabláját tartja,109 ahogy feszült figyelemmel előre néz, az a gőgös magabiztosság, amely tekintetéből árad, így bronzban megörökítve: a szobrászművészetnek olyan magasságait tárták fel előttem, mely egész további pályámra rányomta bélyegét. Sok évvel később, mikor már értékes könyvtáram volt, ex librisemnek mintájaként a Colleoni-szoborról készült szénrajzom szolgált, és - azt hiszem - Verrocchionak ez a műve volt elsősorban, mely később a különféle „izmusokba” való eltévelyedésektől megóvott.110 Az a mű, mely 500 évvel azután, hogy a művész megformálta, ilyen hatást tud kiváltani, már kiállta az idők próbáját, az már nincs alávetve a változó korok divatjainak, az már örök értéke az emberi kultúrának: az az igaz Művészet. Feledhetetlen két hetet töltöttem Velencében. Rengeteget láttam, tanultam és gyönyörködtem, és keveset ettem. Mert hiszen minden falat, amit lenyeltem, kis tőkémet fogyasztotta, és velencei tartózkodásom rövidítette meg. Egyik este, mikor rájöttem, hogy pénzem teljesen elfogyott, és csak a visszautazáshoz szükséges, féltve őrzött összeg van a belső zsebemben, megszállott a könnyelműség ördöge. Éhes voltam, gyomrom legszebb bécsi napjaimra emlékeztetőén korgott. Lesz, ami lesz! - kiáltással bementem egy kis olasz vendéglőbe, és vacsorát rendeltem. Legföllebb gyalog teszem meg az út egy részét, legalább így többet látok Olaszországból - mondottam magamnak. Egész felvidultam e gondolatra, és ezúttal nem csak a szokásos makarónit rendeltem meg, hanem valami mortadella nevű olasz kolbászfélét, vöröshagymával és ecettel elkészítve. Fölséges volt, és Utánam az özönvíz! felkiáltással megittam két deci jó fanyar vörös bort is. Ez egész felvillanyozott, és egy kis térkép segítségével mindjárt elkészítettem a haditervemet. Holnap reggel hazaindulok. Első állomásom Padova lesz,111 aminek megtekintését eredetileg úgy is tervbe vettem. Kis kofferom, 8-10 kiló volt mindössze, nem képezett külön gondot, ahol lehet felszállók egy útközben útirányomban haladó kocsira, ahol muszáj, gyalog megyek. Az utak szélén van elég eperfa, azzal és egy darab kenyérrel éhségemet le tudom annyira-amennyire csillapítani, és így elmegyek az osztrák határig. Onnan pedig Grazon és Nagykanizsán át már vonatra is telik Budapestig. Ha így sem futná odáig a pénzemből menetjegyre, legföllebb 109 Condottiere: zsoldosvezér, zsoldoscsapat kapitánya. 110 Teles Ede ex librise (könyvjegy) a Türr István Múzeum gyűjteményében (ltsz.: 58.401.9. 35.). 111 Padova, vagy Padua (Pádua) olasz város, Teles Ede mindkét változatban írta a város nevét. 82
