Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
tartottam meg, hogy Pestre tudjak utazni, és az első hetekben, míg valami munkához jutok, ne szoruljak senkire.- Szamár vagy! - csattant fel a hangja. Több mint 50 forintod van! Utazzál ezzel Velencébe. A pénzedből telik az útiköltségre, és - ha szerényen élsz - két hétig ott is ki tudsz jönni belőle, ha aztán Pestre érsz, már nem fogsz éhen halni, és így legalább Velencét meglátod. Mintha vipera csípett volna meg, úgy ugrottam ki az ágyból és rikkantottam fel.- Igazad van Franci, utazom Velencébe! S ilyen az ifjúkor optimizmusa. Egyszerre feledve volt minden keserűségem, minden bánatom, nem számoltam, nem mérlegeltem, kapkodva csomagolni kezdtem, és még idejében elértem a Grazon át Velencébe vivő vonatot. Az állomáson megöleltem Francit, örök barátságot fogadtunk egymásnak, megígértük, hogy kölcsönösen informáljuk egymást sorsunkról, pályánk alakulásáról. Én kalaplevéve szálltam a vonatba, ő kalapjával soká integetett utánam, s én elindultam első olaszországi utamra. Személyvonat III. osztályon utaztam, és bizony két éjszakát kellett a vonaton töltenem. De hát én ülő helyzetben is tudtam aludni. Az úton kenyéren és olcsó felvágotton éltem, minden krajcár kiadást kétszer meggondoltam. Kiszámítottam, hogy mennyibe kerül a hazautazásom, azt félretettem a belső zsebembe, nehogy hozzányúljak, és a megmaradó pénzem jobban be tudjam osztani. Harmadnap hajnalban értem Velencébe. Először az állomás ruhatárában elhelyeztem kis poggyászomat, hogy így nyugodtabban tudjak megfelelő olcsó szállás után nézni, és a Félix Saltentől búcsúajándék-képpen kapott Baedekerem106 útmutatása szerint elsétáltam a közeli vaporetto-állomásra,107 és jegyet váltottam a Piazza di San Marcoig, és izgatottan vártam az indulást. Nem kellett soká várnom, kis hajónk elindult. És aztán végig a Canal Grandén! Hogy írjam le a benyomásaimat? Persze, láttam már sok képet Velencéről, ismertem nevezetesebb palotáit, de ez mégis egészen más volt. Most megelevenedett számomra a múlt, szinte átéltem a város egész történetét, amíg elvonult előttem a fényes magánpaloták sora, amelyekben a késő romántól kezdve a gótikus és reneszánsz stíluson keresztül a barokkig, az egymást követő korok minden építészeti iránya képviselve volt. És a kanyargó vízi út minden fordulatánál új és váratlan kilátás: a szépségek városa - Velence. Egyik extázisból a másikba estem, amint hajónk a Palazzo Vendramin, Calergi, a Palazzo Pesaro, a Ca’ d’Oro mellett elment, aztán jött a Rialto hídja, a Grimani, a Foscari-paloták, a S. Maria della Salute-templom, és álmaim központja; a San Marco tér. 106 Baedeker: útikönyv. Karl Baedeker lipcsei könyvkiadó nevéből. Köznévvé válva magyarul helyesen: bedekker. 107 Vaporetto: vízibusz Velencében, ennek útvonalát és a látottakat írja le Teles Ede. 80
