Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
De aztán feltámadtak a kételyeim, és megkérdeztem:- És mire kötelez engem ez az anyagi támogatás? Hogy kell azt visszafizetnem? Csodálkozva nézett rám, és azt felelte:- Nem kötelezi semmire, azaz egy feltételt mégis csak szabok. Fogadja meg nekem, hogyha beérkezett, ismert művész lesz, a fiatal, tehetséges kezdőket mindig támogatni fogja tanáccsal, pártfogásával, s ha módjában lesz, anyagilag is. így fizesse meg nekünk azt a segítséget, amit mi nyújtunk magának. Meg voltam hatva, és nehezen tudtam csak válaszolni: - Megfogadom, és szavamat adom, hogy ezt a fogadalmat be fogom tartani, amíg élek.- Hát akkor rendben is vagyunk - és mindjárt átadta az első hónapra az 50 forintot. - A jövő hónaptól kezdve rendszeresen, postautalványon fogja kapni a pénzt. Kérem, adja meg a címét, és ha lakást változtat, írja meg, hogy a küldemények rendben elérhessék. - Ezzel átadott egy névjegyet, melyen egy budapesti cím volt feltüntetve.- Az Ön címe? - kérdeztem, mert most jutott eszembe, hogy jótevőmnek még a nevét sem tudom.- Nem, nem az enyém, de az én nevem nem is fontos, hisz én csak közvetítő vagyok ebben az ügyben. Felírtam én is a nevem egy cédulára, mert névjegyem természetesen nem volt, és átadtam neki. Szerettem volna még tovább érdeklődni nála, de láttam, hogy nincs ínyére a kérdezősködésem. Fizetett, és azt mondotta, hogy most mennie kell egyéb dolgait intézni. Együtt mentünk ki a vendéglőből, ő odaintett egy konflist, és felszállt. Búcsúzóul még barátságosan megrázta a kezemet, és sok szerencsét és sikert kívánt a pályámhoz, azzal már szólt is a kocsisnak, és elhajtatott. Én lekaptam a kalapom, és kicsit bamba tekintettel bámultam a kocsi után. Most, hogy több mint fél század távlatából visszatekintek pályafutásomra, és visszagondolok a múltra, úgy érzem, hogy az akkor tett fogadalmamat becsületesen beváltottam. Elkövethettem és bizonyára el is követtem sok botlást életemben, de ha fiatal tehetségekkel találkoztam, mindig melléjük állottam segítséggel, tanáccsal, s ha kellett, kiállottam mellettük a zsűrikben, és védelmembe vettem őket a sajnos művészi köreinkben oly gyakran kialakult klikkek és érdekszövetségek ellenében. Sok harcot vívtam így érdekükben, sokszor bizony a magam rovására, mert sok ellenségre tettem így szert, de álltam, amit megfogadtam, persze, nem tudatosan azért, mert egyszer megfogadtam, hanem mert akinek oly nehéz ifjúsága volt, mint nekem, nem tud részvét nélkül elmenni mások szenvedése mellett. No, de térjünk csak vissza Bécsbe a fiatalemberhez, aki még mindig ott áll a Ringen, és bámul egy tovagördülő konflis után.83 Fejemben ezer gondolattal visszamentem az Akadémiára. Először Schuster Francit kerestem fel, és elmondtam neki a történteket. Nagyon örült a szerencsémnek, szinte jobban örült, mint én. Elhatároztuk, hogy ma aztán nagy kiruccanást 83 Ring: Bécs belvárosának legismertebb körútja. 62
