Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
volt számomra. Már azt hittem, hogy valami félreértésről van szó, és gondolatban fájón búcsúztam el szép reményeimtől, de az ismeretlen úr felém jött, barátságosan mosolygott, és magyarul szólított meg: - Ugye Teles Ede szobrászművész? Elpirultam, mert szobrászművésznek még senki sem titulált eddig, és dadogva mondtam: - Teles Ede vagyok.- Szeretnék Önnel kissé eldiskurálni. El tudna jönni velem most ebédelni? Majd - talán észrevéve zavaromat - gyorsan hozzátette: Kérem, legyen a vendégem! Hurrá, lesz ebéd! - gondoltam magamban. Csak pár perc türelmet kértem ismeretlen jótevőmtől, hogy a munkámat betakarhassam, és máris újból megjelentem.- Kabátot nem vett fel? Elég hideg van - mondotta az ismeretlen. Mire én még jobban elpirulva válaszoltam: Ó, én meg vagyok edzve, nem fázom, és különben is visszajövök még délután a munkámat folytatni. Látogatóm megértőén bólogatott a fejével, és bevitt egy közeli, jobb vendéglőbe. Nem volt kimondott luxus hely, de nekem mégis annak tűnt a fehér damaszttal terített asztalokkal, ezüst evőeszközökkel. Leültünk egy asztalhoz, az ismeretlen megkérdezte, hogy mit kívánok rendelni. Én persze megint félszegen kezdtem dadogni; a rendelést váró pincérek, a jól öltözött férfiak és nők látása szokatlan volt számomra. Vendéglátó gazdám erre tapintatosan megjegyezte, hogy ő a bécsi Beinfleischért82 rajong, amire boldogan ráhagytam, hogy azt én is nagyon szeretem.- Hát akkor kérünk két szép Beinfleischt - oldotta meg dilemmámat ismeretlen barátom, és mindketten jó étvággyal hozzáfogtunk a finom marhahús és a „garnierung” fogyasztásához. Utána még Sacher-tortát ettünk tejszínhabbal. Kísérőm egy második szelettel is kínált, de én röstelltem elfogadni, pedig hej, de nehéz volt visszautasítani. Úgy emlékszem ennek az ebédnek minden mozzanatára, mintha tegnap történt volna. Hogyne, hiszen nagy élmény volt ez számomra. Tizennyolc éves múltam, és először étkeztem egy jobb vendéglőben, és ízleltem bele az úgynevezett jobb életbe. Feketekávé után, mert azt is fogyasztottunk, az idegen végre előállott a mondanivalójával. Ő egy pesti szabadkőmíves páholy tagja volt, és a páholya megbízásából keresett fel. Megkérdezte, hallottam-e már a szabadkőművesek munkájáról, és mikor azt feleltem, hogy természetesen már hallottam, de semmi közelebbit nem tudok róluk, ő folytatta a mondanivalóját. Értesültek az Akadémián tanúsított jó munkámról, hallották, hogy szegény vagyok, és egyelőre az év végéig havi 50 forint támogatást szavaztak meg részemre, de kilátásba helyezte, hogyha továbbra is jól dolgozom, a támogatást meg fogják hosszabbítani tanulmányaim befejeztéig. Nem akartam hinni a füleimnek, szinte elszédültem a nagy boldogságtól. Hisz akkor vége a nyomorúságnak, nyugodtan dolgozhatok, tanulhatok, művésszé lehetek! 82 Beinfleisch: Marhalábszárból készített étel. Leginkább a lábszárpörkölthöz hasonlít. 61
