Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

nagy gyönyörűségemre. Szüleim azonban észrevették ágyacskám megcsorbult szépségét, és rezgő törököm anyagában felismerték a hiányzó furnért. Nem sejtve azt, hogy itt szög bújik ki a zsákból, azaz a jövendőbeli szobrász szükséges előgyakorlatait végzi, csúnyán elvertek. Első művem szomorú emléke...

Az utcánkban lakott valamelyik barátom. Ha nem volt nyitva a kiskapujuk, a nagykapu alatt bújtam be, ahol a kutyák kikaparták a földet. Egyszer a nyílás szűk volt, hogy mégis bejuthassak, a hátammal feszegettem a nagykaput. Az erőlködésemre lesüllyedt, és teljes súlyával rám nehezedett. Egy ideig kiáltoztam, azután elvesztettem eszméletemet. Arra járó cigányzenészek emeltek ki.

Ebben az időben negyedik évemben voltam. Bátyám kezdett iskolába járni. Nem lehetett valami jó tanuló, mert privát tanító járt hozzá. Az órák alatt én is odaültem az asztalhoz, és orvul én is megtanultam írni és olvasni.

Apám foglalkozása jól jövedelmezett, mert akkortájt beköltözködtünk saját házikónkba.

Ha bátyám reggel iskolába ment, nagyon elhagyatottnak éreztem magam, mert nem volt kivel játszanom, verekednem. Unatkoztam. Amúgy is ambiciózus gyerek lévén, nem akartam bátyám mögött elmaradni, kértem tehát szüléimét, hogy engem is írassanak be az iskolába. Szívósan, állandóan gyötörtem őket, míg végre apám beszélt a zsidó iskola tanítójával, de az nem vállalt, mert túl fiatal, kicsiny és gyenge voltam.14 Én azonban nem tágítottam. Mindenáron iskolába akartam járni.

Szomszédunkban lakott Harangozó bácsi, az egyik városi népiskola, az úgynevezett „kakasiskola” tanítója. (Az iskola nevét egy, az épületben levő fűszeres bolttól kapta, mely a fehér kakashoz volt címezve.)15 Ő megkönyörült rajtam, felvett az első osztályba, melyet ő oktatott. így kerültem, mint négy és fél éves fiú az iskolába.

Kezdetben túl hosszú volt az idő reggel nyolctól tizenegyig, és délután kettőtől négyig. Ezért sírtam is az első napokban, de azután beletörődtem a rendbe.

Az első padban ültem, és palatáblámra huszárokat rajzoltam, amin padszomszédom, kit Rigónak hívtak, nagyon mulatott. A jobban sikerült rajzokat felemeltem, hogy a mögöttem ülők is lássák. Iskolatársaim általános derültsége volt a jutalmam. Harangozó bácsi nádpálcájának suhintása a büntetésem. De nádpálcával se lehetett leszoktatni a rajzolásról.

Az iskolaév előre haladtával tollal-tentával kezdtünk írni. Nem voltam képes megtanulni, hogyan kell a tollat szabályszerűen fogni, amiért a tanító bácsi sokszor vert nádpálcájával a körmömre. Hiábavaló volt minden büntetés, a tollat még most is szabálytalanul fogom. (Valami anatómiai oka lehet. Egyik-másik gyerekem, sőt unokám is így fogja a tollat. Ha Harangozó bácsi ezt látná, csóválná a fejét a túlvilágon...)

Amily szigorú volt tanítóm az iskolában, oly kedves volt a magánéletben. Ha

14 A zsidó iskola a régi zsinagóga mellett volt az Erdő utcában (ma Brace Jugovica) 1.-4. osztállyal működött 1878-tól. Az országos tanterv mellett héber és német nyelvet is tanítottak.

15 Kakasiskola: városi iskola a Széchenyi utca (ma Trg Jakaba i Komora) végén, 1870-től 4-4 osztállyal működött. Közel volt Telcsék valószínűleg Gréczi utcai házához.

31