Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Nyáron a kertben, a bokrok alatt szaladgáltunk, fogócskát, bújócskát, Kint a bárányt; Bújj-bújj zöld ágat yátszva. Karácsonykor a teremben felállított díszes karácsonyfáról ajándékot kaptunk, papírkosárkát aranyozott dióval, mogyoróval és fügével. Minden gyerekre még egy nemzeti színű papírzászlócska is jutott. Ha látogató jött, felálltunk, és unisono énekeltük: „Isten hozta mihozzánk! Ez a mi kis óvodánk. Örülünk a vendégnek. Bár gyakrabban jönnének!” Egy őszi napon, déltájban, bizonyos okból sürgősen haza akartam jutni, és így nem körös-körül a pallón, hanem a legrövidebb úton, a kocsiúton keresztül igyekeztem célom felé. Az út közepén azonban úgy beleragadtam a feneketlen sárba, hogy mozdulni se tudtam. Szorongatott helyzetemben éktelenül bőgtem. Egy történetesen arra járó vándor mesterlegény megszánt. Utánam jött, és kiemelt a sárból. Azonban egyik csizmácskám lemaradt lábamról. A vándorlegény egylábra állított a pallón, és visszagázolt a csizmámért. Nagy ordítozásomra édesanyám kinézett az utcára, és látva mentőm önfeláldozó tevékenységét, behívta és megvendégelte. Emlékszem egy tűzvészre, melynek a szomszéd ház áldozatául esett. Édesapám gyerekeit kiszedte ágyaikból, és karján vitte őket a harmadik szomszédba. Ott megértéssel fogadták a sivalkodó, ijedt gyerekeket, és valamennyiünket egy vetett ágyba dugtak. Reggel otthon, saját ágyunkban ébredtünk fel, lakásunknak nem történt baja. Azután egy más lakásba költöztünk, ahol átestem a bárányhimlőn. Akkoriban szép bársony ünneplő ruhám volt, fehér, dudorokkal díszített térdharisnyát hordtam. Ezeket a „szép” harisnyákat a mamák kötötték. Ilyesmit ma nem lehet látni... Még egy lakásunk van az emlékezetemben. „Zöldkapus” házként szerepelt sokáig, ha Ármin bátyámmal beszéltünk róla. Ott történt egy meleg nyári délután, hogy bátyámmal vizet meregettünk a kútból egy napra állított teknőbe. Hogy a madzagra akasztott korsó könnyebben merüljön, egy nagy, törött pohár talpát tettük bele. Ezt a törött pohártalpat véletlenül beleejtettük a teknőbe. Mikor úgy gondoltuk, hogy a nap már eléggé felmelegítette a vizet, én ugrottam elsőnek a fürdőbe. Nagyot sikoltottam és elájultam, mert a hatalmas üvegcserép mélyen felvágta bal talpamat. A közelünkben lakó állatorvos állította el a vérzést. Bepólyázott lábammal a viaszosvászonnal bevont, porcelánfejű szegekkel díszített hűvös kanapéra fektettek. Aznap este céklát ettem a vacsorához.13 Sokáig bicegve jártam. E baleset okozta sebhely nyoma még most is látható. Rácsos kis ágyban aludtam. Ágyamnak alul kihúzható fiókjában volt Berta húgom fekhelye. A fal mellett álló belső felén a nedves lakás következtében a furnér felhólyagzott. Ezt a felhólyagzott furnért lefeszítettem hátteréről, és egy török basa silhouette-jét faragtam ki belőle. Karjait, lábait külön darabokból készítettem, és vastag fonállal erősítettem a törzshöz. Ha ráztam a basát, kezét lábát mozgatta 13 A cékla a vörös vérsejtek regenerálásában, szaporításában fontos zöldség, kiváló vérképző. A népi gyógyászatban használták, használják ma is. A jelentős vérveszteség miatt kapott Teles Ede céklát vacsorára. 30
