Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

Museum őrzi. Főbb művei: Erdőszéle Compiégne-nél (1834), Mocsár Landes-ban (1853), Magányos tölgyek (1852).

Rubens, Pieter Pauwel (1577-1640) flamand barokk festő, rajzoló, diplomata. Fiatal korában Itáliában és Spanyolországban járt, ez utóbbi helyen készítette el első jelentős művét, a Lerma herceg lovasportréját (1603), amelyet nem sokkal a római Santa Maria in Vallicella-templom oltárképe követett. 1608-ban visszatér Antwerpenbe, ahol nemcsak udvari festő, hanem a főhercegi pár bizalmasaként diplomata is lesz. Jellegzetes stílusa, amelyben ötvözte a flamand és az itáliai művészet elemeit, ekkorra már kialakul. A korszak fő művei a Leukipposz lányainak elrablása (1618) és a Három Grácia (1636-38) című kép (ez utóbbin mindkét felesége portréja szerepel), valamint a Luxenbourg-palota Medici-sorozata. Festményei mellett tervezett kárpitokat [Oltáriszentség diadala című kárpitsorozat), könyvillusztrációkat, uralkodói bevonulások ünnepi dekorációit, szobrokat és ötvösmunkákat is. Élete vége felé gyakran fest tájképet is, többnyire egy természeti jelenség hatása alatt (Tájkép szivárvánnyal, 1638).

Rude, François (1784-1855) francia romantikus szobrász. Dijonban François Devosges, Párizsban Pierre Cartellier tanítványa. Napóleon híveként hosszú ideig él brüsszeli száműzetésben. Készített kisplasztikákat (Szandálját rögzítő Merkúr, 1827), portrékat (Poussin a Louvre számára). Párizsban alkotta főművét, a több alakos, monumentális, La Marseillaise néven is emlegetett (Arc de Triomphe de l’Étoile) kompozícióját (1834-35). Míg a legkorábbi munkái még a klasszicizmus jegyében fogantak, a La Marseillaise már a későbbi korszakára jellemző új felfogást, a romantikát képviseli. Szintén Párizsban, a Place de l’Observatoire-on található Ney és Bertrand marsaitokat ábrázoló szobra. Egyik legszebb műve a Jardin du Luxembourg számára készült Jeanne d’Arc-szobor.

Ruisdael, Jacob Isaackszon van (1628-1682) a holland barokk tájképfestészet egyik legjelentősebb egyénisége. Művészete alapelemeit apjától, Isaak van Ruysdaeltől tanulta, de Rembrandt művészete is hatott rá. Témái elsősorban a hatalmas fák, fás ligetek, romok, várak, hegyormok, vízimalmok. Emberi alak ritkán jelenik meg művein. Csupán egyetlen építészeti jellegű alkotást ismerünk tőle, az amszterdami új templom belső ábrázolását. Az első vázlatai és festményei 1646-ból datáltak (Tájkép házzal egy ligetben, 1646). Az 1650-es évektől nagyméretű táblaképeket festett. (Zsidó temető, 1655-60). Képeinek tónusa 1654 után sötétebbé válik, motívumkincse is kissé megváltozik: haarlemi látképeket, vízeséseket fest [Tájkép vízeséssel, 1670).

Ruysdael, Salomon van (1602 k.-1670) holland barokk tájképfestő. Jacob van Ruisdael nagybátyja. Első ismert képét 1627-ben festette. Korai művein hasonlóan Esaias van de Veidéhez téli tájakat festett Pieter Molyn stílusában. Ezért feltételezhetően a két mester egyikénél tanult. A harmincas évektől kezdve Jan van Goyen

308