Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

Roelofs, Willem (1822-1897) holland festő, rézmetsző. Többször járt Barbizonban és a fontainebleau-i erdőben. Tájképei, köztük a Közeledő vihar is, a barbizoni iskola hatásáról tanúskodnak. Festészete hat a hágai iskolára (holland impresszionizmus). Tájképei mellett, számos természettudományi közleménybe készített illusztrációt, rovartannal is foglalkozott. A leideni Természettudományi Múzeumban is találhatók rovartani metszetei. Ő alapította 1855-ban a belga Rovartani Társaságot.

Rombaux, Egide (1865-1942) belga szobrász. Apjánál, Félix Rombaux-nál, majd De Groote-nál és Desenfans-nál tanult. Többször járt Párizsban, ahol Rodinnel is találkozott. Épületszobrászati munkákon Jef Lambeaux segédjeként dolgozott. Monumentális szobrászati munkákat - emlékműveket (/. világháborús emlékmű, Tienen) reliefeket és domborműveket - és kisplasztikákat (főleg aktokat) egyaránt készített. Az antwerpeni, később a brüsszeli akadémia tanára volt.

Rossellino, Antonio Matteo Gamberelli di (1427-1479) firenzei reneszánsz szobrász. A szobrászatot testvérétől, Bernardo Rossellinótól tanulta. Főleg síremlékeken (Marcolinus-szarkofág, 1458), portrékon (Giovanni Cellini arcképe, 1456), oltárszobrokon (Empolii Collegiata, Szent Sebestyén alakja), szószékeken és Madonna-domborműveken (Madonna del latte, Firenze, Santa Croce) dolgozott. Fő műve a Portugál bíboros (San Jacopo) síremléke (a firenzei San Miniato al Monte kápolnájában, 1461-66).

Rossellino, Bernardo Matteo Gamberelli di (1409-1464) firenzei reneszánsz építész és szobrász. Antonio Rossellino bátyja. Elsősorban mint építész volt jelentős: Consignano falu Pienzává kiépítése mellett ő kezdte el a Szent Péter-székesegyház reneszánsz átépítését, illetve ő fejezte be Alberti tervei alapján a Rucellai-palotát. Szobrászati munkái közül kiemelkedik a Bruni-síremlék (Santa Croce, 1444-47), amely mint az épület architektúráját felhasználó figurális emlék a kora reneszánsz meghatározó síremléktípusa lett.

Rousseau, Henri (1844-1910) francia posztimpresszionista naiv festő, becenevén a Vámos. Legismertebb festményei a dzsungelt ábrázolják, noha soha nem hagyta el Franciaországot. Képeihez az ihletet a párizsi Botanikus Kertből nyerte. Fő művei: A tigris a trópusi viharban (1891), Az alvó cigánylány (1897), Guillaume Apollinaire és Marie Laurencin arcképe (1909). Primitivizmusával és témáival Picassóra és a szürrealistákra is hatott.

Rousseau, Théodore (1812-1867) francia tájképfestő, a barbizoni iskola egyik mestere. Tanulmányait Guillon-Lethiére történelmi festőnél végezte, ám normandiai útjai során végzett természet-megfigyelései nagyobb hatással voltak rá. Melankolikus hangulatú tájképein, amelyről az emberek gyakran hiányoznak, éveket dolgozott. Legtöbb képét, köztük a Tájkép viharfelhőkkel a Victoria and Albert

307