Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

zolása (1436-38) látható. Szintén nagyon kevés festménye maradt fenn. Kitűnnek ezek közül portréi: Luxemburgi Zsigmond (1433 körül) és Leonello d’Este arcképe (1441). Éremművészként a quattrocento egyik legnagyobb mestere volt: érmei előlapján az ábrázolt portréját, a hátlapon az őket jellemző tulajdonságok allegóriáit jelenítette meg (Cecilia Gonzaga érme, 1447).

Pisano, Giovanni (1250-1319 előtt) itáliai gótikus szobrász, építész, Niccoló Pisano fia. Korai, az apjával, Niccolöval együtt készített munkái a sienai dóm szószéke (1265-68) és a perugiai Fontana Maggiore. Első jelentősebb önálló művei, ahol már érezhető az eltávolodás apja stílusától, a pisai Battistero szobrászati munkái (1277-84) és a sienai dóm homlokzatának alsó része (1287-96). Későbbi, egyben fő műveinek is számító szószékein, a pistoiai Sant’Andrea-templomén, valamint a pisai katedrális szószékén az építészeti és szobrászati formák már teljesen gótikusak. Élete utolsó éveiben alkotott jelentős alkotása a Luxemburgi Margit-síremlék (1313).

Pisano, Niccoló, Nicola (1220/25 körül—1284 körül) itáliai szobrász. A késő román kori szobrászat mestere. Első ismert műve a pisai Battistero szószéke (1255-60), amely a klasszikus és a gótikus stílus ötvözete. Niccoló Pisano következő jelentős munkáján, a sienai dóm nyolcszögletű szószékén (1265-68) a korábbihoz képest már sokkal erősebben érezhetőek a gótikus, elsősorban a francia gótikus hatások (az alakok megformálása). 1273-ban Pistoiába majd Perugiába megy. Ez utóbbi helyen készíti el - fiával, Giovanni Pisanóval és Arnolfo di Cambióval együtt - utolsó jelentős munkáját, a szintén francia gótikus hatásokat mutató Fontana Maggiorét.

Pissaro, Camille (1830-1903) francia impresszionista és divizionista (pointillista) festő. Gyakran ábrázol ember alkotta tájakat, falvakat, benépesítve lakóikkal. Fiatal korában Corot mellett tanult, akinek hatása korai képein még érezhető (A louveciennes-i út, 1870). Később beiratkozott az Académie Suisse-ra, ahol megismerte Monet, és kapcsolatba került a későbbi impresszionistákkal. Monet-hoz hasonlóan a francia-porosz háború kitörésekor ő is Angliába menekült, ahol együtt tanulmányozták Turner festészetét. Ebből az időszakból való az Upper Norwood (1871) című képe. Angliából visszatérve impresszionista falusi képeket és tájképeket festett {Vörös háztetők, 1877). Az 1880-as évek elején szembesülve az impresszionista festészet hiányosságaival, a formai strukturált felé kacsingatott, és új utat keresett, amit 1885-ben Seurat révén a pointillizmusban (foltszerű pontokból felépített kép) meg is talált (Almaszedők, 1888). 1890-től felhagyott a pointillizmussal, és visszatérve az impresszionizmushoz, számos sorozatot készített Párizs {Grands Boulevards, 1897) és Rouen {Katedrális, 1898) városáról.

Pontormo, Jacopo da (1494-1557) firenzei manierista festő, Bronzino mestere. 1513-tól a Medicieknek dolgozott. A legkorábbi teljes egészében manierista stílusú

303