Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

tőként olyan népszerű volt, hogy még Rembrandt, akinek a kortársa volt, néhány tanítványa is az ő stílusát kezdte utánozni. Legismertebb csoportképe A münsteri béke ünneplése (1648). Portréi közül a Gerard Andriesz Bicker (1642) és az Anna du Pire mint Granida (1660) nevezetesebbek.

Hildebrand, Adolf von (1847-1921) német szobrász, művészeti író, a klasszicizáló stílus mestere. Híres művészetelméleti írása a Forma problémája a képzőművészetben. Zumbuschnál, majd Siemeringnél tanult. 1872-ben Itáliába költözött, ahol csaknem húsz évig élt. Hans von Marées-nek köszönhetően rátalált a tektonikus és plasztikus neoklasszicizmusra, amely ókori és reneszánsz példák nyomán a leegyszerűsített formán és tartalmon keresztül kívánt a tiszta szobrászatig eljutni, a pillanatnyit és az egyedit egyetemessé transzportálva. 1889-től Münchenben élt, ahol számos köztéri és épületdíszítő feladatot végzett. 1906-tól a müncheni akadémián szobrászatot tanított. Legismertebb munkái a büsztjei (Arnold Böcklin arcképe, 1897), valamint a müncheni Wittelsbach-kút (1899), Brémában Bismarck lovas szobra (1910) és Johannes Brahms emlékműve (1899) Meiningenben.

Hobbema, Meindert (1638-1709) holland barokk tájképfestő. Jacob van Ruisdael tanítványa és barátja. Sok képe igen hasonló Ruisdaeléhez, habár képeiről hiányzik annak pátosza, és életműve csupán egy-két motívumra, főként a vízimalmokra és a vízparti fákra korlátozódik. Legismertebb művei: a Middelharnisi fasor (1689) és a Brederodei kastély romjai (1667). Művészetét hazájában igen későn ismerték el, képeinek nagy része ma is külföldi múzeumok tulajdonában van.

Hofmann, Edmund, Aspernburg von (1847-1930) osztrák szobrász. Főként emlékműveket és épületdíszítő plasztikákat készített. A bécsi akadémia tanára. Emlékművei közül a legismertebb a bécsi Friedrich Schmidt és Károly Lajos főherceg emlékműve. Épületdíszítő szobrai közül jelentős Leonardo da Vinci alakja a Künstlerhaus épületén (1900) és a Kunsthistorisches Museum főlépcsőjének Habsburg-címert és a birodalmi koronát tartó oroszlánja.

Hogarth, William (1697-1764) angol festő, grafikus. Kezdetben ötvösnek tanult, de nem ezüst- és aranytárgyakat, hanem rézmetszeteket és könyvillusztrációkat tervezett. A festészetet Sir James Thornhill mellett sajátította el. Ekkortájt többnyire még csak kisméretű arcképeket készített. Bár később festett történelmi témájú képeket is, azok nem voltak túl népszerűek, ma többnyire portréiról (A rákárus lány, 1740-45) és erkölcsrajzairól ismert. Portréin gyakran ábrázolt színészeket, színésznőket (Lavinia Fenton portréja), színész szerepportrékat (Garrick III. Richárd szerepében, 1746), valamint bűnözőket (Sarah Malcolm, illetve Simon Lovat portréja). Erekölcsrajzai, kortársa Defoe írásaihoz hasonlóan, az akkori angol társadalom ellentmondásait pellengérezik ki. Legismertebb sorozatai A szajha útja (1735) és Az aranyifiú útja. Művészetelméleti munkákat is írt, amelyek közül A szépség analízise (1753) című könyv a legjelentősebb.

291