Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

Holbein, Hans, if). (1497-1543) német reneszánsz festő, grafikus. Bázelben dolgozva könyvillusztrátorként és grafikusként indult. Első szélesebb körben ismert munkája a Haláltánc fametszetsorozat (1524-25). Első portrémegrendelését Jakob Meyertől, Bázel polgármesterétől kapta, amelynek sikere után sorra kérik fel házak díszítésére (a Tánc c. alkotásáról elnevezett ház külső fala, illetve a városháza tanácstermének freskói); portrék (Erasmus portréja, 1523) és oltárok (Passió-oltár, 1519-20) megfestésére. 1526-ban utazik először Angliába, ahol Erasmus ajánlása révén kapcsolatba kerül Morus Tamással és körével. Ettől kezdve szinte kizárólag arcképfestéssel foglalkozik. Első angliai útja alatt keletkezik a Morus Tamás (1527) és Nicholas Kratzer portréja. Egy rövid bázeli kitérő után (1528-32) pártfogót váltott, 1532-től a király festőjeként a Boleyn család és Thomas Cromwell támogatását élvezve ismét Angliában él. Számos portrét készített VIII. Henrik udvarának tagjairól {VIII. Henrikportéja, 1536), nagykövetekről és a Hanza-szövetség kereskedőiről.

Hooch, Pieter de (1629-1684) holland barokk zsánerfestő. Közvetve Rembrandt követője, a delfti iskola képviselője. Korai időszakában még a rotterdami zsánerfestészet hatása alatt állt (Az üres pohár, 1653-54), később Delftbe költözve Nicolaes Maes mellett Vermeer festészete volt rá nagy hatással (Kártyajátékosok a napfényes szobában, 1658). Festményei általában egy természetre nyíló szobában, játékba vagy szórakozásba merülő alakokat ábrázolnak.

Hoppner, John (1758-1810) angol klasszicista portréfestő. A Királyi Akadémián tanult, ahol a Lear király című képével elnyerte az aranyérmet. Reynolds festészete hatott rá, Thomas Lawrence-nek pedig vetélytársa volt. Szoros kapcsolat fűzte az angol királyi udvarhoz, számos arisztokrata, egyebek mellett a walesi herceg (a későbbi IV. György) és a yorki hercegi pár arcképét is megfestette. Mégis leginkább gyermek- és női portréiról ismert (Női portrésorozatok, 1803). Kortársaihoz hasonlóan ő is készített színész szerepportrékat, illetve allegóriákat (Dorothy Jordan mint a komédia múzsája, 1786). A portrék mellett idilljei is ismertek (Jupiter és Io, 1785).

Ingres, Jean Auguste D. (1780-1867) francia klasszicista festő, grafikus. Jacques- Louis David volt a mestere. 1801-ben Itáliába ment, ahol a reneszánsz mestereket, elsősorban Raffaellót tanulmányozta. A rajz elsőbbségét hirdető mesterek közé tartozik. 1824-ben aratta első nagy sikerét a XIII. Lajos fogadalma című képével. Ettől kezdve a klasszicista stílusú iskola vezére lett. Főként portrékat, uralkodói reprezentációkat és nagyszabású mitológiai, történeti, illetve vallásos témájú képeket festett. Alkalmanként, mint a dampierre-i kastély esetében, freskókat is készített (Aranykor). Fő művei: A nagy Odaliszk (1814), Napóleon a királyi trónon (1806), Roger megmenti Angelikát (1819) és az Oidipusz és a szfinx (1808).

Israels, Josef (1824-1911) festő, a holland „Millet” Amszterdamban Jan Kruseman tanítványa, Párizsban Picot műtermében dolgozik. Millet-hez hasonlóan a társa292