Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

zolt jellemét nemcsak arcvonásain, hanem gesztusain keresztül is érvényre juttatta. Élete folyamán számos portrét készített, gyakran ábrázolt házaspárokat (Fiatal pár kertben, 1622), jókedvű 04 jókedvű ivó, 1628-30), éneklő vagy hangszeren játszó alakokat (Lanton játszó bohóc, 1623). A társadalom minden rétegét megfestette a halászfiútól a gazdag polgárokig (Pieter van den Broeckeportréja, 1633). Élete második felében, 1640 körűitől színei sötétebbre váltottak, és portréi komolyabbak, méltóságteljesebbek lettek. Ebben a periódusban keletkezett leghíresebb portréja René Descartes-ró\ készült (1649). Élete utolsó éveiben alkotta az aggok menhelyének elöljárónőit és elöljáróit ábrázoló két csoportképét (1664).

Haverman, Hendrik Johannes (1857-1928) holland festő és grafikus. Portrékat, tájképeket és városképeket festett. Amszterdamban August Allebénél tanult, majd Spanyolországban és Észak-Afrikában járt. Korai munkáin úti élményei gyakran visszaköszönnek (Algériai vak koldus, rézkarc, 1894; Piac a tangeri falakon kívül, 1889). Később főként portrékat festett (Abraham Kuyper arcképe, 1908), ismert kortárs személyiségekről 1896-tól folyóiratokban is közölve képeket. Műkritikusként a De Gids c. folyóiratban jelentek meg cikkei.

Heemskerck, Maarten van (1498-1574) németalföldi reneszánsz festő. Hans van Scorel tanítványa volt. 1532-ben Itáliába ment, ahol teljesen a romanizmus hatása alá került. Számos rajzot készített utazása során. Egyebek mellett a világ hét csodáját és a San Pietrót is megörökítette. Visszatérve Haarlembe, főleg az itáliai művészet hatásáról tanúskodó portrékat és oltárképeket festett. Portréi közül az Önarckép Rómában a Colosseummal (1553) és a Családi portré (1530); vallási témájú képei közül az Ecce homo triptichon (1559-60) és a Szent Lukács a Madonnát festi (1550-53) a legismertebbek.

Hellmer, Edmund von (1850-1935) osztrák szobrász, a Wiener Secession egyik alapítója. A bécsi akadémián több magyar szobrász - mint például Fadrusz János és Zala György - tanára volt. Először építészetet tanult, majd szobrászatot a bécsi akadémián. Dolgozott Hans Gasser műhelyében is. Számos, főként neobarokk és neoklasszicista hatásról árulkodó emlékműve, síremléke és épületplasztikai dekorációja látható Bécsben. Legismertebb épületdekorációi a bécsi egyetem Teológia és Filozófia alakjai (1877), az Igazságügyi Palota Ausztria allegóriája (1875 körül), illetve a Városháza (1877) és a Parlament figurális díszítőplasztikai szobrai (1877-78). Monumentális szobrászati munkája a bécsi Goethe- (1900) és a Schindler-emlékmű (1895). Síremlékeket is készített, amelyek a Zentral Friedhofban láthatóak {Hans Makart síremléke, 1889). Irodalmi műve a Lehrjahre in der Plastik.

Heist, Bartholomeus van der (1613-1670) holland barokk festő. Bár festett néhány bibliai, történelmi és mitológiai képet is, leginkább nagyméretű csoportképeiről és a haarlemi arcképfestészet hagyományait folytató portréiról ismert. Portréfes290