Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona
törekvések szerint készült. A térábrázolási problémákat lineáris perspektíva alkalmazásával oldja meg. Az előtérből haladva a jelenetek egyre kisebbek lesznek, az alakok egyre laposabbak. Ghiberti további firenzei munkái az Orsanmichele számára készült szobrok és a firenzei dóm Szent Zenóbiusz ereklyetartója. Élete utolsó éveiben írt I Commentarii című műve (1447-48) az első reneszánsz művészetelméleti munkák egyike. Ghirlandaio, Domenico (1449-1494) firenzei reneszánsz festő. Baldovinettinél tanult. Firenze számos templomába készített freskókat és oltárképeket. A freskófestészet nagy mesemondója. Első jelentős munkája a S. Gimignano-dóm kápolnájának Szent Fina életéből vett freskói. Érettebb korszakát, amikor már teljes pompájában érvényesül művein a németalföldi festészetet jellemző részletező előadásmód és aprólékos kidolgozottság, a firenzei Santa Trinita Sassetti kápolnájának Szent Ferenc életét bemutató jelenetei nyitják meg. Ugyancsak ebben a korszakban keletkeztek a Santa Maria Novella-templom szentélyének Mária és Keresztelő Szent János életét bemutató jelenetei. Ismertebb táblaképe a Három királyok imádása (1485). Portréin hol könyörtelen naturalizmussal ábrázolja a megrendelőt, mint a németalföldi hatásról tanúskodó Nagypapa és unokáján (1490), hol idealizálva (Giovanna Tornabuoni arcképe, 1488). Giorgione, Castelfranco da (1477-1510) velencei reneszánsz festő. Valószínűleg Giovanni Bellini tanítványa volt. Freskóiról csak rézmetszeteket, illetve néhány töredéket ismerünk. 1504 körül festette a Castelfrancói Madonna néven ismert képét, amelyen már kiforrottan jelentkezik Giorgione festészetének sajátossága, a szelíd melankólia (a szomorkás istenanya képében) és a természet, az alakok harmonikus egysége. A vallásos témájú képek mellett (Olvasó Madonna) számos rejtélyes, ikonográfiáiig problémás festményt készített, mint az allegóriaként, mitológiai és ószövetségi történetként is értelmezett Vihart (1506-10), illetve a Három filozófus (más értelmezés szerint három napkeleti bölcs vagy három korszak) című képét (1508-09). Élete utolsó évében kezdte festeni az Alvó Vénusz című festményét (1510), amelyet végül valószínűleg Tiziano fejezett be. Giotto, Bondone di (1267-1337) firenzei gótikus festő, építész. Vasari szerint Cimabue volt a mestere. Első hiteles műve a Santa Maria Novella festett feszületé (1291). Legismertebb táblaképe az Ognissanti Madonna (1310 k.), amelynek előzménye Cimabue Trónoló Madonnája. (1280-85), ám a Cimabuénél síkszerű térfelfogás Giottónál térbelivé válik. Figurái nem légiesek, hanem súlyos, testtel rendelkező alakok. Freskói közül legkorábbiak az assisi San Francesco-templom Szent Ferenc-legenda képei (1297-től). Az alakok itt is erőteljesen plasztikusak, a jelenetek térbe (doboztér) komponáltak, ugyanakkor illeszkednek a templom architektúrájához is. Ezután készült a Giotto műveinek kronológiája és datálása szempontjából a legfontosabb támpontnak számító padovai Aréna-kápolna freskósorozata, amely az evangéliumokból és az apokrif Szent Jakab-evangéliumból 288 T
