Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

Brunelleschi, Filippo (1377-1446) itáliai építész, szobrász, ötvös. A reneszánsz építészet megteremtője. Ő állapította meg először szilárd tudományos alapon a perspektíva alkalmazását. Fő műve a firenzei dóm (Santa Maria del Fiore) kupolája (1420-36). Másik műve a firenzei Santa Croce-kolostor udvarán épült Capella Pazzi, a reneszánsz korszak első teljesen kiérlelt, egységes arányrendszerbe fogott centrális tere. Világi alkotása, a Palazzo Pitti pedig döntő hatást gyakorolt a XV. századi toszkán palotastílusra.

Canova, Antonio (1757-1822) olasz klasszicista szobrász. Tanulmányait Velencében, II. Toretti mellett végezte. Korai munkái, mint a Daidalosz és Ikarosz még barokk és rokokó hatásról árulkodnak. Első (1779) és második római útja során tanulmányozva a Vatikánban található antik szobrokat, a klasszicista irány híve lett. A római korszakában alkotott Thézeusz és Minotaurusz szoborcsoportja (1782), illetve XIII. Kelemen (1792) és XIV. Kelemen (1783-87) számára készített síremléke hozta meg számára a hírnevet. 1798-ban Bécsbe ment, ahol Albert szásztescheni hercegtől megbízást kapott felesége, Krisztina főhercegnő síremlékének elkészítésére (Augustinerkirche, 1798-1805), amelyet azonban Canova csak második bécsi útja során fejezett be. Párizsban 1802-től Napóleonnak is dolgozott, szobrain a császárt mint Marsot (1803-06), annak nővérét pedig Vénuszként ábrázolva (1804-08). Számos mitológiai tárgyú szobrot készített: Ámor és Pszichét (1787-93), Hébé (1796-1800), a Három grácia (1814-17).

Carpeaux, Jean Baptiste (1827-1875) francia romantikus szobrász, festő és grafikus. Művészete azáltal, hogy a chiaroscurót (fény és árnyék) a szobrászatba emelte, Rodin és Medardo Rosso előfutárává vált. Az École des Beaux-Arts-on tanult. 1854 és 61 között Rómában tartózkodott, ahol Michelangelo, Donatello és Verocchio müveit tanulmányozta. Ekkortájt keletkezett műve a Nápolyi halászfiú. Portrékat (Matilda hercegnő büsztje, 1861), köztéri szobrokat ( Watteau-emlékmü, Valenciennes) és épületdekorációkat egyaránt készített. Legismertebbek épületdekorációi: a Louvre Pavillon de Flore épületének homlokzati faragványai (1865) és a párizsi Nagyopera homlokzatán lévő, Tánc néven ismert szoborcsoportja. Utolsó munkáját, a Jardin du Luxenbourg Fontaine de l’Observatoire-ját már csak részben tudta kivitelezni (földrészek alakja).

Carracci: 16-17. századi itáliai festőcsalád. 1582-ben alakul festőiskolájuk az Accademia degli Incamminati a bolognai barokk szülőhelye. A freskókon, mivel a megrendelések többnyire az egész családnak szóltak, nehéz szétválasztani egymástól Agostino, Annibale és Lodovico munkáit.

1. Carracci, Agostino (1557-1602) festő, rézmetsző. Annibale Carracci bátyja. Eredetileg ötvös, s mint ilyen tanulta meg a rézmetszés technikáját. Rézmetszetein gyakran reprodukálja nagy mesterek, mint például Tintoretto vagy Veronese híres munkáit. Fő műve az Annibaléval együtt készített Palazzo Farnese freskósorozata.

278