Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Telcs Ede útinaplói

badna laikus zsűrire bízni az ítélkezést. Kongó frázisok, elcsépelt közhelyek sárba gyúrva, bronzba öntve. Még nem volt elég? Hatan - köztük én is - 3000 pengős díjat kaptak az ideérkezett újság szerint, 6 művész 2000 pengőt kapott. Hiányzik Tóth István. Mi van vele? Terve nagyon rossz volt, de volt nála rosszabb is, Kallós, Horvay.

Miután a leveleket átfutottam, kocsiba ültem és megnéztem a várost, de csak felületesen, mert az igazi szemle csak azután jön Irénkével. A dóm, L. B. Alberti façade-jàval. Érdekes, úttörő munka, jó elindulás. Bévül sok tanulságos faragás, jó stílusú gyenge reliefek. A múzeumot nem néztem meg; van idő. A Malatestavár félig rom, inkább Francesca históriája teszi érdekessé. A római híd (Tiberius) a Marecchián át még jó néhány századig bírja az időt. Az örökkévalóságra épült. Csodálatos! Az egy nyílású diadalkapu felső része középkori kiegészítés. Megmaradt részletein látszik, hogy jó korból származik. A Palazzo Municipale teljesen restaurált; a felületes szemlélőre nem tesz nagy benyomást. Talán alaposabb szemrevételezésnél nyer. Majd máskor. A fejfájás különben is nem alkalmas az elmélyedésre.

Ebéd után fürdés egyedül. A homok finom, a nap süt, a víz kitűnő. Remélem, felfrissülve térünk haza. Levél v. Hofmann-nétól. Szegény mesterem úgy látszik a végét járja. Derék felesége sokat szenvedhet mellette. Szívből sajnálom őket. Maria Enzelsdorfba mennek nyaralni.

Június 18. Reggel lementünk a tengerpartra. Irénke nem fürdött, hanem én annál inkább kivettem részemet a víz és a homok örömeiből. Ha festő volnék, nem állnám meg, hogy a tengert ne fessem. Értem Mendliket, sokra vitte, de én másként látom a vizet. Hogy meg tudnám-e csinálni? Talán.

Igazi pihenőnap volt, elutazásunk óta az első. A nap mindkettőnket megcsípett egy kissé. Ebéd után alvás, azután séta, mert nem mertem megint a napra menni. Vacsora után színházba mentünk, a Politeana Riminiatébe megnézni úti ismeretségünk, Com. Alfredo Sainatit és színészeit. 7 líra 50 centesimoért elég jó helyeket kaptunk. Il treno fantasma (Ghost train) című grand guignol darabot játszották. Nem sokat értettünk a darabból, tehát nem izgatott, de azt láttuk, hogy Sainati jó színész, és csapata is megállja a helyét. Távozáskor a kijárat közelében Irénke észrevette a nagy kócos kutyát, mellette azt a fiatal kimázolt nőt, kinek valami köze lehet a direktorhoz. Megszólítottuk, hogy a commendatorénak tudomására hozza megelégedésünket. A színház maga egy elég sivár hombár. Persze dohányozni lehet előadás alatt, amit ki is használtam. Színház után kocsin haza.

Június 19. Reggel, miután egy kissé pirosra sültünk, nem mentünk fürödni, hanem a várost néztük meg. Kocsin mentünk körül, mert nagy volt a hőség, és Irénke nem egészen jól érezte magát. A római hídon átmentünk, láttuk a S. Giuliano-templomot. Főoltárán egy Paolo Veronese-kép, semmitmondó ügyesség. A S. Agostinotemplom főoltára mögött Giotto-freskómaradványok, valamint az onnan nyíló toronyszobában is. El volt zárva; én már lemondtam, de Irénke kinyitotta az ajtót.

246