Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
Telcs Ede útinaplói
Kár lett volna elmulasztani, mert gyönyörködtünk a szép színekben és az egyes alakok rajzában is. A diadalkaput is alaposan megnéztük, hogy azután a Tempio Malatestiánón felismerjük motívumait. L. B. Alberti nagyon szellemesen vette át a formákat, részletekben és proporciókban változtatott. Az oldalhomlokzatok azonban teljesen az övéi, és szépségük mellett eredetiek is. Jó gondolat volt a Malatesta-udvarban élő humanisták szarkofágjait az ívek alá állítani. Nem ismerem a Malatesták érdemeit és hibáit eléggé, de nélkülük kevésbé lett volna színes a város. Sigismondo síremléke egyszerű, Isottáé díszesebb. Úgy látszik, nagyon szerette. A templom belseje elég érdekes. Nem dolgoztak elsőrendű erők benne, de jó vezetés és a jó iskola meglátszik rajta. Inkább önmagukat, mint az Istent dicsőítették meg benne a Malatesták. A mellette lévő pinakotékában kevés az igazi érték. Giovanni Bellimnek egy kedves képe és Ghirlandaiónak egy nagyobb, megcsonkított festménye a leglényegesebb. Pár Pisano-érem, Isotta da Rimini még említésre méltó. A gobelinek nem az én ízlésem, kár, hogy a templom építése félbe maradt. Délután a strandon. Június 20. Délelőtt, délután fürdés. Az első igazi pihenőnap. Június 21. A tegnap méltó folytatása. Délután, mivel ismét erősen felsültünk, bementünk a városba. Voltunk egy régiségkereskedőnél, ahol sok a hamisítvány. Nem is tagadta. Kezdett esni, mennydörgőit, de a levegő alig hűlt le. Újból megnéztük a diadalkaput, megjegyeztük szép ívét, és fél órával később összehasonlítottuk a Malatestatemplom ívével. Hát bizony a római sokkal szebb. Vacsora után a Riccione felé sétáltunk. Mikor a szállóba érkeztünk, olyan szélvihar tört ki, hogy alig tudtuk szobánk ajtaját becsukni. Az egész ház remegett. A zsalut sikerült a szobalány segítségével becsukni, de a belső üvegezett részt állandóan tartani kellett, hogy be ne lökje a szél. Végre meguntam a küzdelmet, és nyitva hagytam az ablakot. A felkorbácsolt tenger zúgását, és a szél fütyülését sokáig hallgattuk, míg végre el tudtunk aludni. Június 22. Reggel 6-kor ébredtünk, és mivel a naptól felsült testtel nem mertünk a fürdésre gondolni, elhatároztuk, hogy Ravennába rándulunk. Irénke rosszul aludt, fáradt volt és lehangolt, és engem is befolyásolt. 8.10-kor indultunk, 'A 10 tájban helyben voltunk. Ravenna kisszerű, szürke város, de néhány temploma világhírűvé teszi. Már 4-5-ször voltam falai között, és hatása sohse tompult. Reám a S. Apollinaris in Classe tette mindig a legnagyobb benyomást, természetesen ma is. Azután a Galla Piacidia kívülről oly hihetetlenül jelentéktelen síremléke a kedvencem. S. Vitale mozaikkal díszített fülkéje is csodálatos, de a templom maga, annak ellenére, hogy a formája nagyon művészi, kevésbé hat rám, mert a barokk freskók idegen hangja 247
