Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Telcs Ede útinaplói

ban, de vázákon, edényeken is. San Pietro teljesen barokk. Benne két szép vörös márvány oroszlán oszloptartó.

Onnan S. Stefanóba. Útközben csatlakozik hozzánk egy barátságos tálján. San Stefano épületcsoport meghatóan szép. Kolostorudvara az elesettek Pantheonja. (Három nevet töröltek, ugyanis visszatértek a fogságból.)

Finom St. Stefano-szobor egy kis architektúrában az utcán. Keresztelőkápolna. Még néhány templom és palota. Fáradtan a Pal. Communale udvarán ültünk. Én limonádét ittam, Irénke fagylaltot evett, a cukros olasz bácsi mindenáron fizetett. Utána elvitt minket a fascista otthonba, hol igen olcsón, szép környezetben nagyszerűen megvacsoráztunk. Áldottuk protektorunkat, és meghívtuk Budapestre.

Június 11. Reggel pénzbeváltás. Kocsin megnéztünk néhány templomot. A hőség nekünk szokatlan. Az Accademia deli’ Belle Ariiban megtekintettük Francesco Francia, Guido Reni, a különféle Carracciak és bolognai barokk piktorokat. Francia finom, kedves, lelkiismeretes aurifex, Madonnái bájos, elrévedező nők; van szíve és lelke. Guido Reni anyjának arcképe magasrendű. Többi munkája kevésbé tetszik, hidegen hagy. Az egész társaság hibája a tudatosság, az ős ösztön hiánya, elnyomása. Mindent megtanultak, de a sok tudálékosság megártott nekik. A művészet receptjét megtalálták, de a művészetet elvesztették. Példája annak, hogy mire visz a spekuláció a művészetben. A rézmetszetgyűjtemény a II. emeleten igen tanulságos. A fejlődést bemutatja a tű primitívjeitől a fejlettség koráig. Szép Dürer-sorozatok. Kár, hogy a hollandusok, különösen Rembrandt, hiányoznak. Még pár templom és a Bevilaqua-palota. Utóbbi egyik gyöngyszeme a reneszánsz építészetének. Különösen szép az udvara.

Ebéd után alvás, azután csomagolás. Lementünk egy kávéházba, hogy elutazás előtt még üdüljünk. Egyszerre csak megjelent „Carlo Doki”, aki véletlenül arra sétált. Persze magunk mellé invitáltuk. Az út maga kellemes volt. A vonatot elektrifikálták, nem kellett az ablakot becsukni, és a jó hegyi levegő hűvösen tódult be hozzánk. Alig hogy leértünk a völgybe, megint meleg lett. Pistoiába érve jól megvacsoráztunk, és jól aludtunk az Albergo Globóban.

Jún. 12. Pistoiát tökéletesen elfelejtettem, csak a Dóm téren ismertem ki magamat. Nagyon örülök, hogy érett ésszel viszontláthattam ezt a gyönyörű kisvárost. A nagy hőség ellenére élvezzük szépségeit. Különösen a primitív, Pisanók előtti szobrászat érdekelt. Ezt a román kori szobrászatot Luccán, Firenzén kívül talán itt lehet legjobban élvezni. A templomajtók feletti frízek nagyon érdekesek. A háttér gyakran ornamentikával van díszítve, ami nagyon emeli a szépségét. Látszik, hogy remekelni akartak a régi faragók, szeretettel dolgoztak Isten dicsőségére. Persze, a modern vállalatba adott szobrokon nem látni ezt a meleg pietást.

A Museo Civicóban egy rendezett, kronologikus pápai pénz- és éremgyűjtemény is látható. Egy vitrinában modern, rossz érmek közt egy csomó kitűnő Cinquecento érem hever rendezetlenül. A direttóréról megvan a véleményem. Egy csomó pistoiai érdekes primitív festő munkája is érdemes a megtekintésre. A főté-243