Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

művészek között, míg kiadták a mentesítő okiratokat. Micsoda öröm: megmarad­hattam a lakásomban, és szabadon járhattam a városban, mintha..., mintha én is ember lennék. Irénke nagyon boldog volt, s ennek én is nagyon örültem. Aztán jött a nyár és az ősz, és mind gyakoriabbak lettek a légiriadók, s a rádió bemondásai: „Figyelem, figyelem, zavarórepülés Bácska, Baja” aztán egyre gyakoribbá vált Budapest légibombázása is, és ilyenkor le kellett mennünk a légópincébe. A mi kis családi házunknak, a szomszédos „zsidóháznak” nyilvánított családi házzal, a két ház határán, a kertben volt egy közös légoltalmi pincéje. Én a légi­riadók alkalmával rendesen a pince lejáratánál, egy odakészített széken ültem, és néztem a napfényben csillogó, gyönyörű ezüst fényű gépeket. Nem féltem, inkább örültem a légitámadásoknak, mert azt vártam, hogy meg fogják hozni számomra a felszabadulást, hogy magam újra embernek érezhessem. Ezekben az időkben természetesen sem kedvem, sem idegeim nem voltak a munkához. Ha már nagyon untam a tétlenséget, legföllebb festegettem egy-egy önarcképet. Az egyiken a fehér munkakabátomon egy szép, sárga csillag ékeske­dett. Ezt is megfestettem, mint kultúrtörténeti dokumentumot az Úr 1944. esz­tendejéből. Az ősz vége felé odaköltözött hozzánk András öcsém felesége is, miután öcsé­met szintén elvitték munkaszolgálatra. Ő szerencsére Pesten maradt, és ezekben az időkben gyakran felkeresett bennünket. Éppen akkor is nálunk volt, mikor október 15-én, azon a bizonyos vasárnapi délelőttön a rádió felolvasta Horthy kiáltványát, melyben bejelentette, hogy kilé­pünk a háborúból, a fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére kiküldjük megbí­­zottainkat, szóval szakítunk német szövetségeseinkkel. A hírnek csak néhány percig tudtunk örülni, mert hamar átláttuk, hogy min­den előkészítés nélkül ez a lépés nem valósítható meg. Valóban hamarosan német motoros osztagokat láttunk a Gömbös Gyula nevére átkeresztelt Alkotás utcán átvonulni, és csakhamar szólott újra a rádió, de ezúttal nem Horthy kiáltványát sugározta, hanem felhívást Beregfyhez, a német szimpátiájáról és nyilas érzéséről ismert tábornokhoz, hogy jelentkezzék azonnal.436 Tisztában voltunk a hír jelentőségével, és valóban hamarosan értesültünk ar­ról, hogy Szálasiék átvették a hatalmat, Magyarország még mélyebbre süllyedt a náci fertőbe.437 436 Beregfy Károly (1888-1946) vezérezredes, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere, a ve­zérkar főnöke, a honvédség parancsnoka. 1944. október 15-én - Horthy kiáltványának elhangzá­sakor - balatoni nyaralójában tartózkodott, innen rendelte vissza Budapestre Szálasi Ferenc. 1944. október 30-án az egész országot hadműveleti területté nyilvánította. A Népbíróság 1946-ban halálra ítélte és Szálasival egy napon kivégezték. 437 Az 1944. október 15-én felolvasott kiáltvány után - melyben a kormányzó fegyverszüne­tet kért a Szovjetuniótól - Horthy Miklós fiát a Gestapo elfogta, és túszként a mauthauseni kon­centrációs táborba vitték. A német csapatok megszállták a főváros stratégiai pontjait, a hidakat, 224

Next

/
Thumbnails
Contents