Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

Az ezután következő idők eseményei közismertek. A zsidók deportálása Bu­dapestről is megkezdődött. Egy nap a belvárosban jártam, ami mostanában ritkán esett meg velem. Itt hosszú csapatokat láttam elvonulni fegyveres őrök között, budapesti zsidó nőket vittek az állomásra, Németországba, gázkamrákba, vagy náci katonai bordélyházakba való szállítás végett. A csoportból két kislányra lettem figyelmes, szemlátomást testvérek voltak, ta­lán 1 év korkülönbség volt közöttük. Lehettek vagy 13-14 évesek. Azért tűntek fel nekem, mert mindkettő végtelenül bájos gyerek volt, két oldalt lelógó világosbarna copffal, síruhában, mintha kirándulásra indultak volna. Meglátszott rajtuk a szülői gondoskodás, a szeretet, amivel öltöztetve voltak. Vajon hová vitték őket? Iszonyúan fájt a szívem a csoport láttán, és akkor megszólalt mellettem egy úrias kinézésű magyar asszony: „Nem értem, miért csinálnak olyan nagy cirkuszt ezekkel, itt a folyó, lőjék be valamennyit a Dunába!” Hát meg lehet ezt érteni?! Egész kábultan értem haza, és hetekig nem mentem ki az emberek közé. Miután Budán Irénke már nem érezte magát biztonságban, december ele­jén átköltöztünk Pestre, a Révay utcába, Irénke édesanyjának a lakására, mely egy úgynevezett svéd védett házban volt.438 Karácsony napjával befejeződött Budapest körülzárása, s megkezdődött a vá­ros ostroma. A német hadsereg s a magyar nyilas csőcselék nyugodtan feláldozta a magyar fővárost, hogy bőrüket egy időre még menthessék, és a háborút pár héttel meg­hosszabbíthassák. Nyilasainkat csak egy kérdés izgatta: hogy lehet még gyorsan minél több zsidót megölni, és minél több értéket összeharácsolni. Az ostrom, a város ágyúzása és légibombázása pedig folyt tovább. A Révay utca közelében lévő legnagyobb svéd védettségű házat a nyilasok körülfogták, és az összes lakóit elhurcolták. Esténként a Duna-partról nagy gépfegyversoroza­tok kattogását lehetett hallani. Én tudtam, hogy ez mit jelent, Irénke, szerencsére nem tudta. Naponta hallottuk az újabb híreket a frontokról. Az oroszok már az Aréna úton a rádiót, a postát és a Várat. Másnap Horthy Miklós (német nyomásra) Szálasi Ferencet nevezte ki miniszterelnökké, visszavonta október 15-ei kiáltványát, és lemondott a kormányzóságról. (Német­országba vitték, ahol házi őrizetben tartották.) - Szálasi Ferenc (1897-1946) hungarista politikus, a szélsőjobboldali Nyilaskeresztes Párt alapítója. „Nemzetvezetőnek” nevezte magát miniszterelnö­ki kinevezése után. A Harmadik Birodalomba munkakölcsönzés címén indítottak zsidókat (halál­menetek), illetve a Duna-parton több ezer zsidót végeztek ki. A népbíróság 1946-ban halálra ítélte és kivégezte. «s a svéd nagykövetség és a Svéd Vöröskereszt jelentős szerepet játszott 1944-ben a zsidó la­kosság megmentésében. Kiemelkedő munkát végzett Valdemar Langlet (1872-1960) és Raoul Wal­lenberg (1872-1947?). Létrehozták és működtették a „svéd védett házak” intézményét, melynek ugyan nemzetközi jogi alapja nem volt, de az itt élők nagy része megmenekült a deportálástól és a kivégzéstől. Teles Ede 1943-ban plakettet készített Valdemar Langletről. (Türr István Múzeum, ltsz.: 69.12.110.) - Randolph L. Braham, 1988. 403-406.; Rátkai Árpád, 2010. 225 I

Next

/
Thumbnails
Contents