Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
mat, melynek ötletéről az utrechti dómmal kapcsolatban már megemlékeztem. Ezzel a művemmel vettem részt a Céhbeliek 1924. évi V. kiállításán is, és arra megkaptam e társaság Mention d’honneur kitüntetését.336 Ugyancsak a Toronyépítővel vettem részt a Wiener Künstlerhaus 1924. évi magyar reprezentatív művészi kiállításán is. Visszatértem tehát - hacsak vendégszereplésre is - első kiállításom és sikerem színhelyére, mely alkalomból az Osztrák Képzőművészek Egyesülete levelező tagjának választott.337 Ezt az alkalmat én is felhasználtam arra, hogy felutazzam Bécsbe, ahol a háború vége óta nem voltam, és felkeressem öreg barátomat, első pártfogómat és mesteremet, von Hofmannt. Megkértem Irénkét, hogy valami jó élelmiszert csomagoljon be öreg barátom számára, mert Bécsből bizony rossz híreket hallottunk úgy a volt középosztály anyagi helyzetéről, mint az élelmezési helyzetről általában. Irénke, aki tudott von Hofmann velem szemben tanúsított atyai viselkedéséről, mint ilyen esetben mindig, túltett minden várakozáson. Egy egész sült libát készített az útra, egy rúd szalámit, egy szép sonkát és V2 kg teát csomagolt be, úgyhogy- nem csekély bosszúságomra - egy kis neszesszer helyett komoly kofferrel kellett Bécsbe utaznom. Este 7 óra felé járt az idő, mikor csomagommal Hofmannéknál becsöngettem. Öreg barátom jött ajtót nyitni, mikor felismert, öröme nem ismert határt. Újra meg újra magához ölelt, alig tudott magához térni. Én a csomagomat letettem az előszobában, és egész megfeledkeztem róla, annyira meghatott von Hofmann fogadása és kérdésáradata. Új házasságomról őt is csak egy nyomtatott értesítéssel tudattam, most hát tudni akart mindent feleségemről, rólam, utazásaimról és munkáimról. Nemsokára hazajött Hofmann-né is, és a férje dicsekedve mondotta neki:- Látod, az én Édi barátom nem feledkezett meg rólunk! Első útja Bécsben hozzánk vezetett. Hofmann-né is kedves volt hozzám, és most már én hozakodtam elő a kérdéseimmel. Hogy élnek, mi a helyzet Bécsben, valóban oly rosszak-e a viszonyok, mint ahogy a mi újságjaink írják? Hát bizony nem sok jót hallottam tőlük. Mint a bécsi középosztály tagjainak nagy része, kis tőkéjüket ők is hadikölcsönökbe fektették, amelyek teljesen elértéktelenedtek. Az osztrák korona - a mi pénzünkhöz hasonlóan - csaknem teljes értékét elvesztette, a nyugdíj, amit von Hofmann kap, mikor kifizetésre kerül, már csaknem teljesen értéktelen: az élelmiszerárak szinte megfizethetetlenek. Amellett egy új embertípus ütötte fel a fejét, a síberek, a feketézők, a tőzsdei szerencsejátékosok, a valutaspekulánsok serege, akik a tömegek rovására lelkiismeretlenül kihasználják a régi értékek pusztulása által nyújtott konjunktúrát, s míg a nagy tömegeknek ennivalóra sem telik, ők egyik napról a másikra milliós va-336 Mention d’ honneur: elismerő oklevél. 337 A Bécsi Képzőművészek Egyesületének oklevele a Türr István Múzeum gyűjteményében található (ltsz.: 58.401.9.31.). 196
