Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

Brinkgreve úr fogadott és köszöntött néhány közvetlen szóval, a műteremben pedig minden vázában friss virágcsokor üdvözölt.

Egy pillanat alatt megváltozott a hangulatom. Éreztem, hogy barátok közé jöttem, és valóban egész hollandiai tartózkodásom alatt sosem kellett éreznem, hogy nem szabad művész, hanem alkalmazott vagyok. Kiváltképpen pedig Brinkgreve dr.-hoz éreztem azonnal nagy vonzódást, s benne valóban a legönzetlenebb, legmegértőbb barátra találtam.

Munkám folyamán ismerkedtem meg Jac van Goorral, a tervezőiroda vezetőjével, egy kis púpos emberkével, aki portrékat mintázott, öntvényeket cizellált, ellenőrizte és retusálta a matricákat, vizsgálta a kicsinyítéseket, szóval az éremgyártás minden részletével foglalkozott, és három évtizedes munkássága alatt kiismerte a szakma minden csínját-bínját.302 Én, aki a plakettművészetet voltaképpen sohasem tanultam, rendkívül sok újat tanultam van Goor gazdag tapasztalataiból, és csak hollandiai tapasztalataim alapján váltam igazi érmésszé.

Mikor Hollandiába érkeztem, semmiféle megrendelésem még nem volt. így egymás után két plakettet készítettem a magam elgondolásai alapján. Az elsőt Brinkgrevék Villem nevű kisfiának születése alkalmából csináltam, s ez egy kisfiút ábrázolt virágok között, aki karjait vágyakozva magasba nyújtja, a másik egy kislányt virágcsokorral a karján. Ez utóbbihoz az adta az impulzust, hogy Begeerék kislányát így láttam meg gyönyörű virágoskertjükben. Azt hiszem, mindkét munkámmal otthon hagyott gyerekeim utáni vágyakozásomat akartam reagálni, a virágokkal pedig, melyek Hollandiába érkeztemkor teljes pompájukban nyíltak, honvágyamat akartam feledtetni.

Mindkét plakettem nagy népszerűségre tett szert Hollandiában, pedig akkor még nem ismertem azt a technikát, amelyet csak van Goorral, a Begeer-gyár kiváló művezetőjével való szorosabb kapcsolat során sajátítottam el. Van Goor kitűnő iparművész és egész elsőrangú szakember volt, úgyhogy a vele való együttműködésem számomra sok értékes tanulságot, a Begeer-féle éremgyár részére pedig egész sor jó plakettet eredményezett, melyek hamarosan egész Hollandiában ismertek lettek.

Van Goor mellett barátságot kötöttem a redukáló gép és a hydraulikus prés mesterével is, mert - miután gimnazista korom óta rajongtam az érmekért, régi pénzekért - most, hogy alkalmam volt rá, az érmészet egész technikáját el akartam sajátítani. De baráti viszonyba kerültem a gyár elektrotechnikusával is, aki jó kedélyű ember és nagy horgász volt, és sok kellemes órát töltöttem el vele egy-egy csatorna partján vagy a tengerparton horgászbottal a kezemben. Szóval új környezetem hamar megszerettem, ami nem is volt csoda. Ez a derék nép nem szenvedett a világháborútól, nem ment át annyi megpróbáltatáson és csalódáson, mint mi. Jó szívvel fogadtak maguk közé, és feledtették némileg hontalanságomat.

Nem sokkal a két gyerekplakettem elkészítése után megkaptuk az első na-302 A Jakobus Jan van Goornak készített plakett a Türr István Múzeum gyűjteményében (ltsz.: 69.12.5.).

180