Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
szemben és egész együttműködésünk alatt mint komoly, megbízható művészt ismertem meg, elannyira, hogy összeköttetésünk idővel komoly barátsággá mélyült. Bánffyval való társulásomat csak egy feltételhez kötöttem, éspedig ahhoz, hogy Györgyi Gézát is bekapcsoljuk munkánkba. Ezzel részben elégtételt kívántam szolgáltatni az előző pályázaton szerintem méltánytalanul lekritizált építészemnek, részben biztosítani kívántam munkánkhoz az ő komoly és alapos tudását. Bánffy ezt a föltételt a legnagyobb készséggel elfogadta, és hamarosan hozzáláttunk pályaművünk kivitelezéséhez. Már erősen benn voltunk a munkában, mikor egy napon felkeresett Bánffy Miklós apja, az öreg gróf, Erdély egyik leggazdagabb és leggőgösebb főura.276 A fia nem volt ott, és mikor ezt közöltem az öreggel, ő azt válaszolta, hogy tudta, hogy a fia az Operában van elfoglalva, és épp azért jött most, mert velem akart egyedül beszélni. Természetesen megmutattam neki az addig elkészült terveket, ő mindent alaposan megnézett, és biztosított róla, hogy Erzsébet királyné szobra neki nagyon tetszik, bár mindjárt hozzátette, hogy ez persze nem sokat jelent, mert ő édeskeveset ért művészi dolgokhoz. Ezek után persze kíváncsi voltam, hogy mi az, amiről velem beszélni kíván, mi látogatásának voltaképpeni célja. Az öreg végre kirukkolt a kérdésével: Mondjam meg neki őszintén, hogyha a fia nem Bánffy gróf és egy nagy vagyon örököse lenne, meg tudna-e élni akkor is a maga emberségéből, művészi tehetségéből, és hogy én akkor is társultam volna vele az Erzsébet-szoborpályázatra? Elnevettem magam, és elmondtam neki, hogy mily bizalmatlanul fogadtam az erre vonatkozó ajánlatot, és hogy a végén nem grófi volta miatt, hanem annak ellenére mentem bele a társulásba, és elhatározásomban egyedül a fiának a tehetsége vezetett. Megnyugtattam tehát, hogy fia az ő címe és vagyona nélkül is boldogulna, sőt talán nagyobb művész lehetne, mint így, ezzel a handicappel. Az öreg gróf végtelenül megörült szavaimnak, melegen szorongatta a kezemet, és biztosított róla, hogy igen nagy örömet okoztam neki. Erről eszembe jut egy másik, egész hasonló jelenet, mikor az öreg Hatvány báró,277 a cukorgyáros kérdezett meg, hogy mi a véleményem Lajos fiáról278 - az íróról. Ő ugyanoly boldog volt, mint most az öreg Bánffy, mikor megnyugtattam, hogy a fia valóban tehetséges ember, és az ő vagyona nélkül is lenne - valaki. Úgy látszik, ebből a szempontból nincs nagy különbség magyar arisztokrata 276 Az „öreg gróf’’ Bánffy György, titkos tanácsos, főajtónálló, a főrendi ház tagja. - Kempelen Béla, 1911. 844. 277 Hatvany-Deutsch Sándor, br. (1852-1913) közgazdász, nagyiparos. Megalapította a hatvani cukorgyárat. (Az osztrák cukrot kiszorították a magyar piacról.) A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének alapítója és elnöke. Részt vett a Vígszínház alapításában; művészek ismert mecénása. A király főrendi házi tagsággal, magyar nemességgel és bárói ranggal tűntette ki. 278 Hatvány Lajos, br. (1880-1961) író, irodalomtörténész, kritikus. 1908-ban a Nyugat folyóirat egyik elindítója, barátja és mecénása több magyar írónak, költőnek (Ady Endre, József Attila, Tóth Árpád). 1938-ban Franciaországba, majd Londonba költözött. 1947-ben tért vissza Magyarországra, a budapesti egyetemen tanított. Petőfi Sándor munkásságának kutatója, 1959-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 167
