Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
vagy zsidó pénzember, de azt hiszem egy munkásember között sem. Minden apa azt szeretné, ha a fia különb ember lenne őnála. A pályázattal egyébként szépen haladtunk előre. Én ezúttal két megoldást készítettem: az egyik Erzsébetem álló alakja volt, a másik egy egész más természetű megoldás. A királyné egy antikizált széken ült görögös viseletben, szandállal a lábain, és tán elfogultság tőlem, de úgy érzem, hogy ez volt a legszebb Erzsébet-szobor, amit magyar művész készített. A szobor maga volt az Erzsébetben megtestesült szépség, finomság és szomorúság. Bánffy el volt ragadtatva, és én is örültem ennek a klasszicizáló megoldásnak, amit jogosulttá tett, hogy a görög Korfu-sziget a királyné kedvenc tartózkodási helye volt. Ezt a szobrot egyébként is a Margitszigetre szántam, amit a pályázati feltételek ezúttal lehetővé tettek, s a sziget idillikus környezete nagyon alkalmas helynek látszott egy ilyen intimebb szobormű felállítására. De készítettünk egy pályatervet az eredetileg kiszemelt helyre, a Várhegyre is. Ezen Erzsébet magyaros ruhát és királynői díszt viselt. Ezt a megoldást arra az esetre tartottam szükségesnek, ha a zsűri Erzsébetben a magyar királynét reklamálná és akarná megörökíttetni. Mikor pályamunkánkat beszállítottuk a Műcsarnokba, és azok elrendezésével foglalkoztam, odajött hozzám Zala, és kedélyeskedve megkérdezte:- No Édi, megnézhetem-e a pályamunkádat?- Ha érdekel, hát megmutathatom - feleltem, és levettem a lepelt a görög Erzsébetemről. Zala arca nagyon elkomorult, és csak nehezen tudott egy pár szót kimondani.- Hát igen, szép a szobrod, s azzal el is sietett. Ezt is jó előjelnek tekintettem, és igazam volt: az első díjat megint én nyertem el Bánffyval és Györgyi Gézával. Az I. csoportba lett még sorolva Zala és Hikisch, Róna, valamint Lajta Béla építészeti és Szentgyörgyi szobrászati terve. Bár ily módon Zala és Róna pályaműve ugyanoly díjazásban részesült, mint a miénk, a rangsor megállapítása szerint mienk volt az elsőség, mert míg a mi pályamunkánk egyhangúlag - a zsűri minden tagjának szavazatával - lett ebbe a kategóriába sorolva, addig Róna és Zala műve csak a magyar zsűritagok szavazatát kapta meg. A két külföldi zsűritag, Hahn Hermann és Ohmann Frigyes Róna és Zala pályamunkája ellen szavaztak, vagyis szerintük egyedül nekünk kellett volna az I. díjat osztatlanul megkapnunk, de ez esetben most már bajos lett volna a megbízás kiadását tőlem megtagadni. Úgy látszik azonban, hogy még Bánffy Miklós személye sem tudta az én indulási handicapemet kiegyensúlyozni, s így a szoborbizottság, melynek elnöke Tisza István volt,279 az I. kategóriába sorolt pályázók, valamint a II. kategóriába sorolt Györgyi Géza építész és Pongrácz Szigfrid szobrász részére szűkebb körű pályázat kiírását határozta el. A magyar zsűritagok tehát Tisza vezetésével ismét leszavazták a külföldi zsűri 279 Tisza István, gr. (1861-1918) politikus. Először 1903-1905, majd 1913-1917 között miniszterelnök. 1918 őszén merénylet áldozata lett. 168
