Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
művészt arra az elhatározásra, hogy megalapítsuk a Céhbeliek művészcsoportját, mely alakulásban a tagokat csupán a művészetben való hitük kapcsolta egymáshoz. Művészi tevékenységemet a frontokon való kedvezőbb fordulat után vettem fel újból, mikor az Erzsébet királyné szobrára kiírt újabb pályázat is sürgetett erre.274 Nagy gondot képezett számomra az építész megválasztása, mert eddig mindhárom pályázat alkalmával úgy történt a megbízástól való elütésem, hogy az építészeimben kerestek és találtak hibát. Ez a problémám váratlan, és számomra is meglepő módon oldódott meg. Egy napon fölkeresett Várady Aranka, a Nemzeti Színház nagy művésznője, akivel hosszabb idő óta ismeretségben és jó barátságban voltunk, és megkérdezte, hogy nem lennék-e hajlandó férjével, gróf Bánffy Miklóssal,275 az Operaház intendánsával közösen pályázni az Erzsébet királyné-emlékműre. Bánffy operaházi működéséről már sok dicsérőt hallottam, arról is tudtam, hogy díszleteket is tervez, sőt festeget is, de hogy architektúrával is foglalkozna, arról nem volt tudomásom. A javaslat tehát őszintén meglepett, és azt csöppet sem találtam csábítónak, mert Bánffyt legjobb esetben is tehetséges amatőrnek véltem az építészet terén. Várady Aranka iránti barátságból az ajánlatot mégsem utasítottam mereven viszsza, hanem megállapodtam vele egy Bánffyval való találkozóban. Nagy volt a meglepetésem, mikor Bánffy a kész architektúra tervével állított be hozzám, mégpedig oly tervvel, amely egyáltalán nem volt amatőr munka, hanem komoly hozzáértésről és nagy elmélyedésről tanúskodott, és nekem nagyon megtetszett. Minden előítéletem ellenére be kellett látnom, hogy Bánffy grófi volta ellenére igazi, vérbeli művész, és amire álmomban sem gondoltam volna előzőleg, mindjárt első megbeszélésünkön megállapodtam vele az Erzsébet-pályázaton való kooperációban. Mindjárt meg kell hogy mondjam, hogy ezt az elhatározásomat később sem bántam meg, mert Bánffy nemcsak a pályázati tervet készítette el teljes sikerrel, hanem oly komoly lelkesedéssel vett részt az egész munkában, amit valóban nehéz lett volna róla feltételezni, hiszen még azok is, akik sokoldalú képességeit elismerték, kissé felületes és megbízhatatlan művésznek tartották. Nem tudom, hogy Bánffy másokkal, más téren milyennek mutatkozott, velem 274 A IV. Erzsébet-szoborpályázatot 1916-ban írták ki. Az előző pályázatban a külföldi zsűri a Várhegyet alkalmatlannak találta a szobor helyszíneként. Az 1916-ban kiírt pályázat a művészekre bízta, hogy a Várhegyre vagy a Városligetbe tervezzenek. Ez a bizonytalanság is hozzájárult ahhoz, hogy a megbízást a szobor elkészítésére ismét nem adták egyik művésznek sem. - Elek Artúr, Nyugat, 1916. 23-24. szám. 275 Bánffy Miklós, losonczi, gróf, írói nevén Kisbán (1873-1950) erdélyi nagybirtokos, politikus, író, grafikus, színházi rendező, díszlet- és jelmeztervező. Az Operaház és a budapesti Nemzeti Színház főintendánsa 1912— 17-ig, 1917-1918-ban főigazgató. Külügyminiszter 1921-1922-ben, és egyben a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere. Trianon után, 1926-ban visszatért Erdélybe. Részt vett az erdélyi magyar irodalom újjászervezésében, az Utunk c. folyóirat munkatársa. A Kalotaszeg (1912), az Erdélyi Lapok (1912-1913), az Erdélyi Helikon főszerkesztője. Illusztrációkat készített Balázs Béla és Tamási Áron egyes műveihez. Drámaírói és regényírói munkássága is jelentős. 1949-ben Budapestre költözött, majd rövidesen elhunyt. 166
