Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Vincze Gabriella: "Egész munkásságomban csak meggyőződésem szavára hallgattam" - Telcs Ede szobrászati munkássága

ben (Kerepesi úti temető), mind a Farkasréti temetőben, ennek ellenére - mivel nem tartoznak a műfaj kimagasló alkotásai közé, illetve több művön csupán közreműködő volt - a Munkácsy-síremléket leszámítva kevés szó esik róluk. Egyik legkorábbi műve, az 1905. június 6-án leleplezett, Barabás Miklós számára készült emlék inkább sorolható a portrészobrok, mint a síremlékek körébe. Portrészoborként azonban a művészt attribútumaival, ecsettel és palettával ábrázolt mellszobor, amit az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat állítatott, a művész legjobb munkái közé tartozik.15 Barabás arcképének széles kidolgozása és lényegre szorítkozó modora még abba sem megy bele, hogy a hajat és a szakállt akár a legszélesebb fürtökbe tagolja, vagy a ruha felületén valami dekoratív elemet jelezzen, ami a síremléknek monumentális jelleget kölcsönöz.

Szintén portrészobrászati feladatokat kívánt Telestől az 1910. június 3-án a barátok és tisztelők adományaiból felállított Horti Pál-síremlék, amelynek egyszerű építészeti részét, mondhatni az arckép posztamensét, Maróti Géza, a kőalapzatba illesztett mozaikokat Róth Miksa tervezte.16

Teles temetői munkásságának nagy részét azonban nem a korszak temetőesztétikai felfogásától elütő, mondhatni kissé ódivatú portré-síremlékek teszik ki. A 20. század elejének monumentalitásra törekvése és az adományokból összegyűlő nagyobb összegek révén ugyanis ebben az időben már az ismertebb elhunyt esetében ritka volt, hogy csupán az arcképét ábrázolják, az többnyire nagyobb allegorikus kompozíciók részeként került a sírra. Teles életművében, a Blaha Lujzasíremléktervet leszámítva, nemigen találunk nagy allegorikus szoboregyütteseket. Blaha Lujza síremléktervét, amit a magyar állam megvásárolt a művésztől, Teles Kotál Henrik építésszel társulva 1926-ban készítette. A mű szellemi atyja ifjabb Szász Károly volt, aki javaslatokat tett az ülő népi figurák személyére.17 A magyaros felfogású mű Teles ifjabb Szász Károlynak szóló tolmácsolásában „...egy hatalmas alépítmény négy sarkán ül a tőled kapott négy alak Göndör Sándor, Boriska, az öreg jobbágy és Ördög Sára. Az alépítményen sarcophag áll. A sarcophag négy oldalát az énekelve bevonuló ősmagyarok domborműve díszíti. így a népdal is meg a népszínmű is elfoglalja méltó helyét Blaha Lujza síremlékén.”18

A téma kissé zsánerszerű megfogalmazásával Teles érthető módon, hiszen a korszakban többé-kevésbé minden műfaj elzsáneresedik, nem volt egyedül. Horvay János később köztéri szoborként felállított tervén négy juh társaságában egy térdepelő, furulyázó juhász látható. Damkó József egyik tervén pedig a Hungária-alak mellé egy gyászoló magyar lányt és egy koporsóra boruló legényt tervezett.19

15 Vasárnapi Újság, 1905., 52/24 (június 11.), 382.

16 Művészet, 1910, 350.; Magyar Iparművészet, 1910, 13/6, 241.

17 A síremlékterv, amelynek beadási határideje 1926. október 1-je volt, a tervezés folyamán némi módosuláson ment keresztül. Kezdetben, Szász és Teles a Tisza körben folytatott megbeszélésekor, három alak szerepelt a sarkokon. Ördög Sára alakja csak később került a tervre mint negyedik népszínműalak. (OSZK Kézirattár, Levelestár, Teles Ede ifjabb Szász Károlyhoz, 1926. augusztus 19.)

18 OSZK Kézirattár, Levelestár, Teles Ede ifjabb Szász Károlyhoz, 1926. augusztus 28.

19 A Blaha Lujza-síremlékpályázat. Az Újság, 1926. október 17., 3/236, 7.

13