Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

Honvédtiszti rangomnak két öcsém is hasznát vette. Az egyik Géza fivérem volt, aki épp akkor vonult be póttartalékosként a 6-os honvédokhoz, mikor én, mint új hadnagy az első fegyvergyakorlatomat teljesítettem. Géza öcsémet - bécsi elválásunk óta - most láttam először viszont. Izmos, jó kiállású, jóképű legény lett. A katonáskodás nem nagyon volt ínyére, és - miután nem az én századomban szolgált - komisz őrmestere részéről elég sok szekatúrának volt kitéve. Hogy könnyítsék rajta, felhatalmaztam, hogy - amikor kedve tartja - jelentse be az őrmesterének, hogy Teles hadnagy úr parancsára be kell mennie a városba.

Az őrmester nem mert velem, az ezredes kedvencével ujjat húzni, s mikor Géza felismerte a helyzetet, bizony gyakran élt az engedélyemmel, s így katonai szolgálatát eléggé kellemesen tudta lebonyolítani. A másik, aki kihasználta magas katonai rangomat, Arnold alias András öcsém volt, akinek engedélyt adtam a töltényhüvelyek összeszedésére, ha a századom valamely ünnepség alkalmával kivonult a szabadkai kéttornyú „nagytemplom" elé, és ott vaktöltéssel néhány díszsortüzet adott le.213

E két esetből is látszik, hogy a nepotizmus gyakorlása számomra sem volt egészen ismeretlen fogalom. Hiába, én is csak esendő, gyönge ember voltam, akinek amellett nagy érzéke volt a gyermeki vágyakkal szemben, és még élénken el tudta képzelni, hogy egy szegény gyerek szemében, aki játékok szempontjából nincs nagyon elkényeztetve, micsoda értéke van egy csomó rézből való üres töltényhüvelynek.

Szabadkán egyébként csak ezzel a két testvéremmel találkoztam, Ármin bátyám mint „első segéd” az ország különböző vidéki városaiban dolgozott, és viszonylag jó fizetést húzott. Berta és Ilona húgaim - mint említettem - már férjhez mentek, az első Békésgyulára,214 Ilona Pestre. Géza öcsém külföldi vándorútjáról csak katonai kötelezettségének teljesítésére tért haza. Karolin húgom mint nevelőnő vidéki családoknál volt állásban, majd Pestre jött, hogy megszerezze a tanítónői oklevelét, és már Félix öcsém is elhagyta a szülői házat, és apám receptje szerint most absolválta wanderburschi éveit előbb Német-, majd Franciaországban mint órássegéd.

Miután Félix öcsémről még nem beszéltem, most röviden róla is megemlékezem. Félix sánta volt, az egyik lába jó tíz centivel rövidebb volt, mint a másik. Szüleim ezt a testi hibáját csak 9-10 hónapos korában vették észre, mikor felállni próbálkozott. Szüleim akkor még elég jó anyagi körülmények között éltek, és egyik orvostól a másikhoz vitték a kisgyereket, de az orvosok nem tudtak segíteni rajta, sőt még az sem tisztázódott, hogy születési hibáról, vagy egy gyerekkori átnézett bajból származott-e a sántasága. Félix nyomorék lába ellenére - vagy tán épp azért - nagyon komisz gyerek volt, és hallani sem akart a tanulásról. A négy elemi elvégzése után apám ezért a polgári iskolába íratta be, ahova akkorában a gyöngébb képességű tanulók jártak.

213 A szabadkai kéttornyú templom a Szent Teréz-templom.

214 Békésgyula: Gyula, város Békés megyében.

136