Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

mindenhez készségesen hozzájárultam. Persze az élelembeszerzéssel kezdetben voltak nehézségeink is, mert mindkettőnk olasz tudása akkor még elég kezdetle­ges volt. De az olaszok nagyon tehetségesek abban, hogy megértsék a külföldieket akkor is, ha azok nem beszélik az ő nyelvüket, no meg a sajtokra - amit mind­ketten nagyon szerettünk - csak rá kellett mutatni, és az olasz boltosok rögtön megértették, hogy mit akarunk. Egy este Anna sonkát szeretett volna vásárolni, de egyikünk sem tudta a son­ka olasz nevét. Annus azonban feltalálta magát, és franciatudását felhasználva: „Venti decagrammo jambonét” kért.151 A hentesmester pedig Si Signora! kiáltással rögtön elővett egy szép sonkát, és kezdte a kért 20 dekát szeletelni. Annus iszo­nyúan büszke volt sikerére, hogy már ilyen jól meg tudja értetni magát olaszul, de a hentesmester - mert ebben is valami különös tehetségük van az olaszoknak - megértette, miről van szó, és nevetve mondotta franciául, hogy: „Nem a Signora tud jól olaszul, hanem én értek franciául. Jambon e in italiano prosciutto”152 Most már rajtam volt a sor, hogy kinevessem Annát, de ő nem soká neheztelt rám, na­gyon hamar összebékéltünk. Igen, azok feledhetetlenül szép napok voltak! Velence után jött Firenze, azután Róma. Délebbre akkor már nem mentünk, mert a pénzünk fogyóban volt, és Annus - kinek persze elmondtam első olaszországi utam minden részletét - nevetve mondotta, hogy szívesen elmenne ugyan velem a világ végére is, de Nápolyból mégsem szeretne gyalog hazaindulni Budapestre. így hát két hónap elteltével egy napon Rómában vonatra ültünk, és egyhuzam­ban utaztunk haza Pestre. Ott persze új örömet jelentett számunkra új lakásunk, melynek végső beren­dezését anyósom vállalta magára, aki ezúttal derekasan kitett magáért, és még egy nagyon derék vidéki „mindenes” lányt is felvett számunkra. Lakásunk kedves és barátságos volt, mindjárt otthon éreztük magunkat benne, s Annus ahhoz is ragaszkodott, hogy mindjárt másnap otthon étkezzünk.- Takarékosnak kell lennünk, főleg kezdetben, tudod, hogy adósságot nem csinálunk, és nem akarunk senki segítségére rászorulni! Mindenben igazat adtam neki, és miután tudtam, hogy se Annus, se a sze­mélyzetként felvett vidéki fiatal lány nem főzött még soha, kíváncsian vártam a fejleményeket. Délben aztán nagy meglepetés ért otthon. Olyan töltött paprikát kaptam ebéd­re, amilyet életemben még nem ettem, két hónapi olasz konyha után nem tudtam betelni vele. Kérdésemre Annus nevetve elmondotta, hogy lement a szomszédos házban lévő fűszerüzletbe, ott paradicsomkonzervet és zöldpaprikát vett, és meg­kérdezte, hogy kell készíteni a töltött paprikát. A boltos felesége, aki a pénztárban ült, készségesen elmagyarázta neki, ő feljött és megfőzte, és íme sikerült. Nem oly 151 Venti decagrammo jambon: Húsz deka sonka. A sonka szó franciául szerepel. 152 Vagyis: Olaszul a sonka prosciutto, franciául jambon. Ill

Next

/
Thumbnails
Contents