Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
hogy Szabadkán Czuczi néni, aki azzal érdemelte ki rá való kései visszaemlékezésemet, hogy gyerekkoromban egy-egy fáról lehullott almával vagy sárgabarackkal kedveskedett nekem, mily szemeket meresztett volna, ha valaki annak idején megjósolja neki, hogy szobra az én jóvoltamból a budapesti Szépművészeti Múzeumba fog kerülni. A párizsi kiállítás mellett a Műcsarnok pesti kiállításait sem hanyagoltam el, és a tavaszi tárlaton is szerepeltem egy gyermekképmással, egy tanulmányfővel és egy Cigányfiú c. bronzszobrommal. A párizsi siker és az abból származó bevétel éppen kapóra jött a nyár elejére kitűzött házasságunkhoz. Nászútra természetesen Olaszországba mentünk, ahol Annussal két feledhetetlenül szép hónapot éltünk át. Fiatal voltam, szerelmes voltam a feleségembe, ismét álmaim színhelyén, Olaszországban lehettem, és művészi pályám olyan egyenesen felfelé ívelő úton indult el, hogy úgy éreztem, minden vágyam beteljesült: boldog voltam. Utunk első állomása természetesen Velence volt, ahol én már mint a helyszínnel és a látnivalókkal ismerős turista büszkén csillogtathattam tudásomat. Annus remek közönség volt, és boldogan merült el a számára ismeretlen csodák és szépségek élvezetébe, én pedig kétszeresen élveztem kíséretében mindazt a szépséget, amit Velence és Olaszország nyújtani tud, s magamon tapasztaltam, hogy a megosztott öröm valóban - kétszeres öröm. Annus érzékenyen reagált minden új benyomásra, mikor első nap, egy csodás nyári este megálltunk a Piazza San Marco közepén és felnéztünk a mélyen kék csillagos égre, azt mondotta, hogy nem hiszi, hogy lenne a világon még egy ily csodás terem, ahol a falak ily művészien lennének díszítve, ahol a mennyezet ilyen csodálatos kék bársonnyal lenne bevonva, és a mennyezetvilágítás, a hold és a csillagok ily tökéletes harmóniában lennének az egész környezettel. Leültünk a Café Quadri előtt, és néztük a fel-alá hömpölygő tömeget, Anna szemei csillogtak a boldogságtól, majd pár könnycsepp gördült végig az arcán, s mikor én ijedten kérdeztem meg, hogy mi a baj, könnyek között mosolyogva mondotta:- Ó semmi, semmi, olyan szép az élet, csak a boldogságtól sírok. Természetesen végigjártuk a képtárat, az összes templomokat, a palotákat, de elbarangoltunk a szűk velencei sikátorokba is. Anna fáradhatatlan volt, mindent látni akart. Lakni - Annus kívánságára - egy másodosztályú, de tiszta és rendes szállodába mentünk, de az étkezésre nem túl sokat költöttünk. Annus váltig hangoztatta, hogy sokkal jobb szereti a kis osteriák hamisítatlan olasz főztjét,150 mint a nagyobb szállodák és drágább éttermek nemzetközi konyháját, de ahhoz is ragaszkodott, hogy a vacsoránkat ne vendéglőben költsük el, hanem vásároljunk be magunknak ennivalót, és azt este a szállodai szobánkban együk meg. Ez nemcsak olcsóbb, hanem sokkal kedélyesebb is, mondotta, és én 150 Osteria: kisvendéglő (kocsma) 110 I
