Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
kához, mert így mégsem kellett Zala vázlatait megvalósítanom, hanem ha fénykép után is, de önálló munkát végezhettem. Természetesen buzdított a kilátásba helyezett nagyobb fizetés is, de hozzájárult az a körülmény is, hogy Erzsébet királynét bécsi akadémikus koromban több ízben láttam kikocsizni, s így arcvonásai eléggé ismertek voltak számomra, a fénykép utáni munka tehát nem okozott különösebb nehézségeket számomra. Nagy kedvvel fogtam hát munkához, s az igen jól haladt előre. Zalával megállapodtam, hogy havi 400 forintot fog fizetni, ami akkor már tekintélyes fizetésnek számított. Zala nagyon meg volt a kialakuló mellszoborral elégedve, annál nagyobb volt meglepetésem, mikor egy reggel a műterembe érve agyagszobromat összelapítva, tönkretéve találtam. Nem nyúltam a munkához, mert Zala nem volt még benn, és mikor beérkezett, magyarázatot kértem tőle, mi történt a szobrommal?- Nem megígérte, hogy senkinek nem szól arról, hogy a királyné portréját maga csinálja? - kérdezte tőlem.- De igen, és meg is tartottam szavamat - feleltem öntudatosan.- Hát akkor honnan tudja Donáth a dolgot, aki már telekürtölte az egész várost a hírrel? - kérdezte Zala ingerülten.- Azt én nem tudom - feleltem, de Donáthot hetek óta nem is láttam, nemhogy beszéltem volna vele erről az ügyről.- Akkor hát Donáth, ez a vén lekötő, az ujjából szopta az egészet! - dühöngött Zala, de akárhogy is áll a dolog, most már magamnak kell megcsinálnom a királyné portréját. Sajnálom, mert a maga szobra jó volt, és ne vegye rossz néven, hogy tönkretettem a munkáját, de olyan dühbe jöttem, hogy magam sem tudtam, mit teszek. Ez volt Zalával az első összetűzésem, és az érdekes módon éppen Erzsébet királyné szobránál merült fel. A későbbiek folyamán alkalmam volt aztán Zalán a rajtam ejtett sérelemért, az Erzsébet királyné szoborpályázatokon elégtételt vennem. Zala, hogy akkor kibékítsen, felajánlotta, hogy az Erzsébet-szobor helyett a millenniumi emlékműre, melyet ő tervezett, készítsek két királyszobrot. III. Károlyét és Szent Lászlóét. Ezeket teljesen a magam elgondolása szerint csinálhatom, ő nem fog beleszólni.140 Ebbe én szívesen beleegyeztem, mert erősen csábított az új feladat, s az a gondolat, hogy így mindjárt pályám kezdetén két önálló alkotásom fog állni az ország reprezentatív emlékművén, s így Zalával a béke újra helyre állt. Nekifogtam a tervezésnek: III. Károly szobra nem nagyon izgatta fantáziámat, mert élénken emlékezetemben voltak a Marczali Henrikkel folytatott beszélgetéseim a Habsburgokról. Zala kívánságára mégis III. Károly szobrával kezdtem munkámat, át-140 I. Szent László (1046-1095) szobra ma is látható a millenniumi emlékművön. III. Károly szobra - vagy Budapest ostromakor súlyosan megsérült, vagy a második világháború után eltávolították - már nem látható. - III. Károly (1685-1740) magyar király, VI. Károly néven német-római császár. A Pragmatica Sanctióval biztosította országaiban a leányági örökösödést. Leánya, Mária Terézia követte őt az uralkodói székben. - A Zala Györggyel a két királyszoborra kötött szerződés (1897. október 20.) a Türr István Múzeum gyűjteményében (ltsz.: 58.401.9.17.). 103
