Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
ÖSSZE-VISSZÁK Dr. Milkó Izidor (1855-1932) A fővárosi lapoknak, főleg a Pesti Naplónak a 70-80-as években ismert tárcaírója volt, Aforizmái ma is kellemes olvasmány. Szabadka közéletében jeles szerepet játszott. A Szabad Líceum elnöki, a város színügyi bizottságának alelnöki tisztében kiemelkedő tevékenységet fejtett ki. Könyvtárát (sok editio priceps!) a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége is nagyra értékelte, szép képgyűjteménye is műértését dicsérte. A Szabad Líceum titkári, a színügyi bizottság előadói szerepében kerültem vele közelebbi kapcsolatba. Kitüntetésnek vettem, hogy atyai jó barátaim közé sorozhattam. Ebben a rövid megemlékezésben csak 3, rá nagyon jellemző epizódot írok le; kár volna azokat a feledésnek hagyni. Tanácsjegyző koromban a választói jogosultság kérdésében döntő „központi választmánynak” előadója voltam. Politikai szélcsend idején gondot okozott a tagoknak az érvényes határozathoz szükséges számban való összeverbuválása. Ezért az üléseket rendszerint délután 5 órára hívtuk össze. Akkorra a tagok legtöbbjének polgári munkája már befejeződött, s a kaszinókban a kártyapartik még csak összeverődőben voltak. Amikor az óra ötöt ütött, fel se kellett néznem, anélkül is tudtam, hogy Milkó lép az ülésterembe. Utána lassan gyülekeztek a tagok. Közben könyörögve szólt a telefon az elérhetőkhöz: jöjjenek, határidőhöz vagyunk kötve, s még nem vagyunk határozóképes számban. Bizony jó időbe került, míg az ülést a polgármester megnyithatta. Az utolsónak belépőt nagy megkönnyebbüléssel, élénk tapssal fogadták. Milkó hozzám fordult: Látod, ez a világ igazságszolgáltatása, a most érkezett voltaképp megrovást érdemelne, helyette ő kapja a tapsokat! Szabadka főjegyzőválasztásra készült. A polgármester magához kérte a vezető városatyákat, hogy megállapodjanak a „hivatalos” jelölt személyében. Rólam folyt a szó, aki akkor már a közművelődési osztályt vezettem. Általános volt a helyeslés, de akadtak, akiknek helyeslésébe aggodalmaskodás is vegyült. A főjegyző a „város pennája”, a fontosabb iratok megszerkesztése az ő tiszte. Hagyomány, hogy jelesebb alkalmakkor a város nevében mindig ő beszél, erre a szerepre ajelölt még fiatal! Milkó kért szót: Van-e ellene más kifogás? Más nincs, hangzott a válasz. - A jelölttel nem beszéltem, nevében nem nyilatkozhatom, merem teljesen vállalni a felelősséget: ezen a hibáján mindennap javítani fog! Ezzel el is dőlt a jelölés. Az első világháborúnak még az elején történt. Milkónak valami dolga akadt nálam. Persze, persze hamarosan szóba jött a háború. „Ferim, tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a háború egészen új világot fog formálni, teljesen új emberekkel. Meleg szívvel kívá-193 T
