Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
nom a hazának, hogy akik helyünkbe lépnek, épp oly odaadással töltsék be szerepüket, mint amilyen szeretettel álltunk mi annak szolgálatában!” Hangjában nem volt semmi keserűség, csak tisztán látta azt, amit mi még ma se tudunk egészében megérteni. Gara (1955 nyara) Pillanatfelvétel Gyelmis Gerőről. Ügyvédi oklevele volt, rendezett anyagi viszonyok között élt. Vert a szó, hogy Mamusich [Lázár] után ö kerül a polgármesteri székbe. Pusztán rajta múlt, hogy ez a terv nem lett valóság. Nem volt hajlandó kicsi, de jól megalapozott pénzintézetének vezető állását odahagyni, nyugalmas, derűs magánéletét a városvezetés izgalmaival felcserélni. Tudta, hogy a polgármesterség - főleg az elején - nemcsak megfeszített munkát, de többször kiélezett küzdelmet is várna tőle. Utána esett a választás a polgármestert adó, számban kicsiny, de súlyban jelentős „dissidens” párt másik tagjára, Bíró Károlyra, akivel baráti viszonyban is állott. Az új aerának még az elején voltunk. Egy palicsfürdői sétánkon pattogó hangon bírálta Bíró működését előttem, aki abban az időben a polgármester keze alatt az elnöki osztály teendőit láttam el. Szívből keltem védelmére: Az Istenért Gerő bátyám, többet dolgoznia már igazán képtelenség! „Barátocskám! Én nem azt kívánom a kocsistól, hogy húzzon, hanem hogy hajtson!” (No-no, de akkor még annyi volt a gyenge ló a város szekerébe fogva, hogy bizony a kocsisnak is volt mit húzni, ha nem akarta, hogy a kocsi csak akadozva menjen a nehéz kaptatón.) A műhelytitkokból Az előbb folyton hanyatló, már szinte halódó Baja az első világháború után reneszánszát élte. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból is megállapítható, hogy a vidéki városok sorában a két világháború között ennek a városnak a fejlődése volt a legjelentősebb. Ezt érzékeltetik, bár még nem magyarázzák az alábbi adatok: Baja Kossuth temetésére csak úgy küldhetett koszorút, hogy arra egy kereskedőtől „előleget” vett fel (Schön Gézától); a számvevőségnek állandóan ügyelnie kellett, hogy a hó végén legyen elég pénz az alkalmazottak fizetésére. Kereskedőkkel, iparosokkal szemben a város néha hosszabban is tartozásban maradt. 1915-ben több apró, köztük egy 14 korona pár filléres (!) jó régi számla is szerepelt a zárszámadás „kiadási hátralékok” rovatában. Ezzel szemben az új aerában a város a kifizetésekkel soha fenn nem akadt, az állam kisegítésére egyszer sem szorult, pénzintézeti tartozásait is pontosan teljesítette, a szerda délig beérkezett számlákat, kereseti kimutatásokat - minden utánjárás szüksége nélkül!! - szombaton biztosan kifizette, s 1937 nyarán forgó tőkéje - üzemeinek latens tartalékait is számítva - az 1 800 000 pengőt elérte! 194
