Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Össze-visszák
1 tán” megnyilatkozás szörnyen tetszhetett a miniszternek, főleg, ha észrevette, hogy több egyhangú határozat szinte szó szerint „egyhangú” volt, olyan kevesen voltak az ülésen a résztvevők.) A főispán tiszteletére szívesen jöttek össze a jobb városatyák a casinói vacsorára. Purgly kellemes társalgó volt. Abban az időben híréhesek is voltak az emberek. Purgly meg folyton mozgott, minden újságot megtudott. Ez alkalommal „külön” beszélnivalója volt mindenkivel. Én tudtam, a holnapi bizalmi szavazásra gyúrja az embereket. Jó késő volt már, amikor hazafelé tartottunk. Alighogy kiértünk, közölte: - Látod, mindenki megszavazza! - Hát ebben nem is kételkedtem... Ezzel mindketten elhallgattunk. Közel voltunk már a városházához - mindig ott volt megszállva -, amikor megállt, s felém fordulva mondta: - Úgy utálom az embereket, mindig nekem van igazam! Másnap korán rányitottam az ajtót a kérdéssel: - A közgyűlés tárgysorát kell véglegesítenem, kiknek neve alatt vegyem be a bizalmi indítványt? - Hadd a fenébe! Nem kell tárgysorozatra venni! Megelégedett azzal, hogy nem ellenkeztem. Hogyan intézte ezt el a báróval, sose mondta meg, én meg sose kérdeztem. Keszthely, 1955. IX. Milyen volt a kapcsolat Budapesttel? Nehéz kapcsolatnak nevezni. Alig terjedt túl azon, hogy mindegyik a „város” nevet viselte. A vidékiek közül nem egy érdemtelenül. Régebben például: Zombor. Ennek polgármesterei csak forma szerint „választattak”. Valójában mindig a főispán akaratából ültek a polgármesteri székbe. Rendszerint a megyei árvaszéki ülnökök sorából, ezzel stílusosan jelezve, hogy a „thj. szabad királyi” város a valóságban gyámság alatt áll. - (Hauke, Schlagetter, Kleiner.) A háttérben az a félelem húzódott meg, hogyha a várost szabadjára engedik, a polgármester bizonnyal nemzetiségi lett volna. De ha ez nem járt hátránnyal sem Szabadkán, sem Újvidéken (Sopronban pl. Turner!), ügyes főispán megtalálhatta volna a módját, hogy ebből Zomborban is csak előny szármázhassák. Erős a gyanúm, hogy az igazi magyarázat a megye hatalmaskodása volt. A Városok Szövetsége lényegében csak a polgármesterek (azok helyettesítőinek) időnkénti összesereglése volt. Az elnök hivatalból a főváros polgármestere. Minden várost egyaránt érdeklő tárgyalásra nem emlékezem. A főváros tanácstermében a tagok egy asztalnál, látszólag egy szinten ültek. A vidékiek a fővárosit a valóságban nemcsak magasan, de egyben távol állónak is érezték. Eszembe jut a békési meg az Árva megyei tót. Találkozott a soványka Árva megyei a jómódtól duzzadó békési testvérrel, tisztelettel érdeklődött: - Mit csináltok, ha esik az eső? - Kártyázunk, dominózunk, biliárdozunk - hangzott az odavetett válasz. A szegény Árva megyei azt se tudta, mi a biliárd, elment a bátorsága a további kérdezősködéstől. A békési szánalomból visszakérdezte: -Hát ti mit csináltok, ha esik az eső? - Hagyjuk esni - volt a rezignált vallomás. A nagyvilág felé a főváros szerette a maga különállását mutatni. Jó példa erre az amerikai Kossuth-zarándoklás. A törvényhatóságok küldöttei, maga a vezető, báró Perényi Zsigmond, mind a turista osztályon utaztak, a fővároséi az I. osztályon. Még csak látogatóba se néztek „le” hozzánk. 216
