Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Honnan jöttünk, kik vagyunk? Lányának, Mártának kérésére Keszthelyen, 1956-ban írt visszaemlékezések
HONNAN JÖTTÜNK? KIK VAGYUNK...? Lányának, Mártának kérésére Keszthelyen 1956-ban írt visszaemlékezések A mi jó Fridiiknek [Bodroghy Ferenc] volt szüksége annak idején a leszármazás igazolására [II. Zsidó törvény, 1939.]. A gyűjtés nehéz volt, mert Bácska nagy része - Szabadka, Zombor törvényhatósági joggal felruházott városokkal együtt - leszakadt az anyaország testéről. (Szabadka már közel volt a 100 000-es lélekszámhoz, Zombor pedig egyben megyeszékhely! Tehát viszonyainkhoz mérten elég jelentős városok.) De az összeállítás, amelyet az övéről magam másoltam, csak hiányos; egyébként megbízható, mert anyakönyvekből kiírt adatok, illetve számítások. Amit még tudok a felmenőkről, lehetőleg mind feljegyeztem. Fricink - aki pedig nagyon pontos volt - a további kutatást abbahagyta, mert az ő és felesége családjáról beszerzett adatokat elfogadták, elegendőnek találták. Bajsai Vojnich Lajosnak 2 fia volt. Simon, aki az 1896-os millenáris kiállításon magyarfajta bikáival és lovaival nagy állami aranyérmet kapott, és Máté, aki állítólag a bécsi Theresianeumban tanult, de attól kezdve az újságon és naptáron kívül mást aligha olvasott. Szabadka déli határán: Zobnaticán lévő gazdaságán maga gazdálkodott, ispánja (úgy hívták nálunk a gazdatiszteket) dédapám, V. Z. [Vojnics Zélics] Szaniszló volt. Lajos halálával az ős majort idősebb fia, Simon kapta 1000 kát. holddal, a Topolyához közelebb fekvő kis majort (80 k. h.) pedig Máté. Máté gazdatisztje lett Szaniszló idősebb fia, Miksa nagyapám; Simoné pedig Szaniszló fiatalabb fia: Gábor. (Az időben mindegyik csak gyakorlati gazda volt, szakképzettsége nem volt se a foldesúmak, se az ispánnak.) Simon híres, nagy tekintélyű gazda lett; állandóan gazdaságában élt, és magas korában is szenvedélyes agarász. Simon maga dirigált, a szelíd, csendes Gábor gazdának alig volt más dolga, mint a kapott rendelkezések pontos, becsületes végrehajtása. Tudtommal ennek jól is felelt meg. Máté is künn lakott birtokán, gazdálkodott is, de nem nagy kedvvel, viszont a fehér asztalnál olykor napokig elidőzött egyhuzamban. Ezért is, de azért is, mert ő volt az öregebb, a gyakorlottabb. Miksa nagyapámnak már szava volt néha a rendelkezésekben is, és elég önálló volt a végrehajtásban. Úgy emlékezem, értelmes, megfontolt gazda volt és becsületes sáfár. Ennek köszönhető, hogy bohémkodásait a maga is bohém földesúr szívesen elnézte, s amikor kiöregedett, az akkori viszonyok közt tisztes nyugdíjat adott neki, bár arra nem volt köteles. Emlékszem, egyszer szüleim számítgattak mindent összevéve, mennyi is nagyapám évi javadalma, úgy találták, hogy több mint édesapámé, aki pedig akkor már a város főjegyzője volt! Az édesapám fizetése sose lehetett elég; az öregapámé pedig úgy elfogyott, hogy amikor hosszú szolgálat után nyugalomba vonult, csak 8 láncot ( 16 000 ölet) mondhatott magáénak, rajta nagyon csinos kis új tanyával. Kis belsőségén szép 3 szobás lakóház minden mellékhelyiséggel (persze fürdőszoba még az időben nélkülözhető volt). Csinos cselédház istállóval, góré, jó nagy gondozott kert, s ékessége egy kútágas, amely 173 i i
