Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)

Levelezés. 1929-1962

súlyosodnak a gondok is. Reményiem, az örömök még nagyobb mérvben! De a növek­vés a számra is vonatkozik? Erre nem tudnék mást válaszolni: a Gőbelekből lehet sok, de soha se lehet elég ennek a szegény országnak! Minden esetben kérem: csókolj kezet jó asszonyodnak az én nevemben is!2 Sok tisztelője lehet, de én már több vagyok: csodálója is vagyok, nem mai kelettel. Mindebből jó rész neked is kijut. Osszuk meg! A hódolat jusson asszonykádnak, te meg elégedj meg őszinte nagyrabecsülésemmel! Lovászra is, Vitézre is kedvesen emlékezem. Ha házépítéseknél vannak, nem igazi posztjukon állnak. Nekik is közvetlen a hazaépítésnél volna a helyük! Örülnék, ha őket a „Boldogulás útján” láthatnám. Ez nem az én utcámból nyílik, s ha látnának, biztosan csökkenne illúziójuk: az én koromban ez fordított arányban van a távolsággal! Magamról mit írjak, hogy ne legyen benne panaszkodás?! Kiváló orvosomat idézem: „Azonkívül, hogy már aggastyán vagy, csak az a bajod, hogy a lányod beteg.” Négy év leforgása alatt most negyedízben jött haza a klinikáról! Reméljük: generáljavítottan. Nyavalyáim közt újabb: a lábfájás. „Porckopás a bal térdben. Miért, hogy a jobb még egész jól szuperál? Alighanem sok volt a ballépésed annak idején!” No, ebből látom, te nem voltál katona, vagy ha igen, akkor nem baka. Viszont én baka voltam a javából: császár­vadász! A baka mindig jobb lábbal lép ki elsőnek. Az én időmben annyi volt a „herstellt!”,3 hogy egész életre többségbe került a jobblépés! Szóval humorizálunk, könnyebb is így valamivel. Külső híreink kedvezők. Leányunokám férjhez ment egy lengyel építészmér­nökhöz, aki eddig a New York-i egyetemen volt előadó, most önállósította magát.4 A tanév végével 2 unokám lesz gépészmérnök. Közülök Bálint eredményei alapján az első félév befejeztével már ösztöndíjas, most már ingyenes intézeti ellátott (nem kell már kisinas­­kodnia), hozzá az angol irodalmi pályázaton már az első évben győztes! De hát azért neveltünk mi unokákat, hogy odakünn legyenek értékek? Tamás unokám 5 nyelven ír s beszél! Az igazság az, hogy az én védőszentem Szalézi, a Filótea írója. Külön szerencsém, hogy a Szent Ferencek szép számmal vannak, s én mindegyik ünnepét szívesen megtar­tom. A magam fajtájúnak jó, ha többen is protegálják odafenn! Bíz’ én is szeretném megírni visszaemlékezéseimet. Föl is lovaltál rá. Neki is fogtam, de befejezni - Isten tudja bírom-e? Hangulat + alkalom együttesen ritkán adódik. Ha meg­halok, írásaimat te fogod megkapni. Tégy velük tetszésed szerint, minden gátlástól mente­sen. Hajónak látod, a meglevőket máris elküldhetem. ímivalóm még bőven volna, 1-2-őt talán még pótolhatok is.5 Szeretném, ha megnyugtatást kaphatnék: megkapja asszonykád azt a temérdek sok kézcsókot, amit küldtem neki? A kis Jézus áldását és kegyelmét kéri mindannyitokra Keszthely, 1955. XII. 13. Feri bá’ A levél autográf, vonalas füzetlapokra tintával íródott. Cőbel József hagyatékából. 1 Lásd a 39. számú levelet. 2 Gőbel József felesége Szkalla Éva (1913-2002) gyógyszerész. Nyolc gyermekük született. 3 herstellt: ideállj! 4 leányunokám: Miskolczy Orsolya, Borbíró Márta leánya. Férje Jan Rowan. 96

Next

/
Thumbnails
Contents